A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húgomék itt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: húgomék itt. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 19., vasárnap

Hű, milyen nap is van? (...) Vacsorakirály és társai

Húgomék már vagy 2 hónapja bejelentkeztek mára hozzánk ebédre. Ma elmondta, hogy ő nem is gondolta igazán komolyan, én viszont igen: mindig nagyon örülök, ha itt vannak, ha csak 1-2 órát, akkor is. És szívesen főzök nekik bármit.

Reggeli (M. jóvoltából. Amíg ő készítette, én kiteregettem.)


(A kiflinek a felét sem ettem meg, viszont ettem még pluszban sajtot és paradicsomot. Hát a házi portékának nincs párja.)

Aztán fura mód három dologra is készültünk: a húgomék fogadására, a hétfői utazásra és M. mai éjszakai műszak(j)ára.

Tegnap is ment egy mosás és ma is, délután vasaltam, ment a mosogatógép 2x, volt porszívózás, kis egyéb takarítás, nagyon kis punyi...

Ebédre az ász időtakarékos zöldséges olasz tésztát készítettem.

A húgomék (ő, párja, 2 gyerek, egyik gyerek párja) 3. hete játszanak "Vacsorakirályt. Komoly szabályaik vannak, nyeremény, csaláslehetetlen pontozó/szavazó "urna" és irtó jó estjeik. Mindig kérek tőlük videós bejelentkezést, így kicsit én is részese lehetek ennek a szuper dolognak. Ma én láttam őket egy ebédre vendégül. Húgom és párja kétszer-háromszor is ettek a tésztámból, és a maximum 5-5 pontot kaptam (persze viccből) mindkettőjüktől. Húgom fiának, M-nak is átküldtem a képeket, aki azt írta (Budapestről), hogy "5 pont, innen látom" 😆😍


Hát a csajok azok csajok, a tesók azok tesók... Mindig volt a húgomnak olyan ruhája, amit szívesen elfogadtam volna, és nekem is volt olyan, ami neki tetszett. Ma hozott nekem egy kis zsák ruhát, én meg kipakoltam neki a szekrényből azokat, amiket nem hordok már, amelyeket "kinőttem". Vitt is egy nagy szatyornyit, nagyon örült nekik. Én is örültem: több lett a hely a mini szekrényemben. :) 

Ők aztán tovább indultak Harkányba (pedagógus kafetéria nyaralásra), én meg nekiálltam vasalni (a pedagógus, aki még kafetériát sem kap 😂). Majd bolt, garázs: kipakoltam a kis kocsiból, amire nem lesz szükségünk holnaptól 4 napig (közben szó szerint megettek a szúnyogok, még a talpamat is megcsípte egy, hogy azt hogyan?!). Amikor végeztem a garázsban, hirtelen elkezdett fújni a szél, befelhősödött az ég.



Nagyon kellemes "hűvös" lett. Otthon még majdnem készre pakoltam a bőröndömet, feltöltöttem sóval a mosogatógépet, kipakoltam és bepakoltam, ténykedtem még kicsit, aztán rendesen este is van. Holnap délután elmegyünk 2 egész és 2 fél napra pihenni. Ez lesz a naaagy nyaralás (de legalább lesz. Mert aztán kettőt pislogok és mehetek dolgozni).

2025. június 8., vasárnap

Pünkösd vasárnap

Egy éve ilyenkor mami temetésének másnapján elmentünk a Krisna-völgybe.


És csodás hétvégét töltöttünk ott, már másodszor. (És mennék még.)


Nem tudom, miért, de ott egyszer sem sírtam anyu és mami halála miatt. Valahogy megnyugtató az a hely, barátságos, szeretetteljes.

Ma a húgomék jöttek hozzánk. Szerintem karácsonykor találkoztunk utoljára, de olyan volt, mintha egy hete lett volna. Nagyon jókat beszélgettünk, és most már nem csak anyu és mami halála volt a téma. Mondjuk volt frissebb halálozás is, húgom párjának, L-nak halt meg az édesanyja másfél hete... 

Nagyon jó volt együtt lenni kicsit. 

Zöldség krémlevest főztem, sajtos karaj volt, rizs, "majdnem francia saláta" (savanyú ubit elfelejtettem venni, de volt keresztanyumtól savanyúság lé, azért az dobott rajta), és csokis muffint sütöttem.

A húgom engedélyével ide teszem a fotokollázsát, én nem fotóztam.


Óriási, hogy délutánra-estére legalább egy kicsit hűvösebb lett.

 Köszönök minden mait.

2024. december 27., péntek

Karácsony és másnapja

Az első karácsony nélkülük. Anyut 11, mamit 7 hónapja láttuk utoljára. Mindig ők tartották a családi karácsonyt. Idén én vállaltam. 

Vettem egy terítőt textil szalvétával, felpróbáltam az asztalra, de nem adta vissza azt az érzést, amit szerettem volna. Mivel középen már egy ideje a horgolt terítő volt, elővettem négy kis szintén horgolt terítőcskét, amik Hőgyészen mami vitrinjében voltak mindig, az asztalra próbáltam. Ez az! Pontosan ezt az érzést kerestem.



A többi adta magát. A poharakat anyutól hoztam át tavasszal, használom is, hétköznapokon is néha.



Két éve ugyanez volt anyu egyetlen mohácsi karácsonyi nagy asztalán.


Az arany szélű készlet egyértelmű volt, minden családi ünnepen ebből ettünk.


Az evőeszközök sokáig ott voltak anyu szekrényében. De egyik garázsvásárlónak sem nyerte el a tetszését. Emlékszem: már szinte mindent elvittek, ezek ott lapultak egy elég zacskóban. Kikészítettem a konyhaasztalra, hogy még gondolkodom, hazahozzam-e. Végül hoztam. Pár napja felpolíroztam őket, csillogva várták az ünnepet.


A gyertyatartó ezer éves. Ha jól emlékszem, még mamiék présházából való.


A menün nem sokat agyaltam. És mindenkinek be is jött.







Este...




... egy kis dídzséskedés ...



... majd egy mini Mini.


Reggeli után a húgomék hazautaztak.



(Minden fotót a húgom készített, a kollázsokat is.)

Nagyon hálás vagyok ezért a két napért, hogy a húgomék eljöttek, és ha csak négyen is, de együtt lehettünk.