Munkahét

Hétfőn sima 8 óra 7-től 3-ig.

Kedden fogadóórával 7-től 16.30-ig 9.5 óra.

Szerdán a leendő elsősök szülőijével 7-től 18.15-ig 11.25 óra.

Csütörtökön az óráim után eljöttem (délután Davinci) 7-től 11.30-ig 4.5 óra.

Ma őszi bál, 7-18.40-ig majdnem 12 óra.

(De ma a holnapi idősek napjára volt próba, okt. 23-i megemlékezés, az ovisok voltak fent a suliban iskolanyitogató foglalkozáson, és még sorolhatnám.)

Purc a köbön...

 

Endo vagy nem endo, ez itt a kérdés...

Egy éve ilyenkor már adtam magamnak a vérhigító szurikat. Brrrrr, ez volt a műtét utáni felépülés egyik legszörnyűbb része.

Volt legszuperebb része is: mindig volt velem valaki az elején, a tenyerükön hordoztak, mostak, főztek, takarítottak rám, vigyázták az álmomat (...). Ezt imádtam. 😇

Nagyon lassan ment a teljes felépülés, de eljött az idő, hogy nem volt már panaszom.

Kb 2 hete kezdődött egy, az endósra nagyon hajazó, tompa alhasi fájdalom. Rendesen megijesztett, bár próbáltam nem ráparázni, de ez nem egyszerű.

Ma voltam az egy éves kontrollon a professzornál. Igazából nem izgultam.

A diagnózis: teljesen endomentes vagyok, és amit csak UH-gal meg lehetett nézni, megnézte, és a belektől kezdve ezen minden normálisnak mutatkozott.

Meg is ünnepeltük M-val egy kávéval és sütivel.

A kávé inkább kakaó volt (amit imádok, de irtóra nem szereti a gyomrom), az étcsokis tortaszelet mennyei volt, aztán pár óra múlva ez a kombó be is nyújtotta a számlát... Tudtam én, hogy ez lesz, de hát aaaanyira finom!

Nem fogyókúrázom, de odafigyelek a kajára, és tudtam azt is, hogy ez ma belefér. (Nem heti-kétheti egy sütitől hízik el az ember szerintem.)

Egy év kilókban:

A műtéti sebek? Őszintén: szerintem 1-2 hónapja abszolút meg sem néztem őket. :)

Sok változás van a műtét óta, ami nem biztos, hogy műtéti következmény, de lehet az is, hogy köze van hozzá. Mindegy. Nem vagyok már mai csirke, bármi változás lehet változó kori tünet is.

• A híresen száraz hajam zsírosodik.
• Lett egy forgó a hajamnál a homlokomnál.
• Irtózatosan száraz a bőröm.
• A hőháztartásom konkrétan nem létezik.
• Az utóbbi miatt aztán nem tudom pontosan, hogy ami néha van, az hőhullám-e, de néha hirtelen kegyetlen melegem lesz, aztán ez 1-2 perc múlva elmúlik.
• Nagyon fáradt vagyok folyamatosan.
• Megváltozott az alvásom: gyakran felébredek hajnalban és nehezen tudok visszaaludni. Felületesen is alszom. A hangok nem zavarnak a füldugó miatt, de képes vagyok egy minimális fényváltozásra is felébredni (máskor viszont nem zavar).
• A hasamon lévő úszógumi egyszerűen nem megy le.
• Régen kiskacsa voltam, most meg van, hogy két deci vizet sem iszom egy nap.
• Szörnyen lusta vagyok.
• Folyamatosan tudnék nasizni, csoki, keksz, süti az álmom.

Szóval nem endo, és ez jó. Nagyon. Hogy lesz-e 2 éves kontroll, az sok mindentől függ. Ma például a fizetésem ötödét hagytam a klinikán........

Szerda

Mivel ma napfelkeltekor mentem dolgozni és naplementekor jöttem haza, most csak ennyi.

Napi cuki Lenitől (1. osztályos): Timi tanító néni. :)

 

Hétfői cuki(k)

Német óra. Éppen rajzoljuk egy mondat jelentését, amikor X -szokás szerint- eltér a tárgytól:

- Mondhatom neked, hogy Mutti?

- Mondhatod.

Rajzol tovább, majd egyszer csak felpattan, fülig érő szájjal, kitárt karokkal szalad felém, kiabálja: - Mutti! Mutti!, majd átölel.

...

Tízórai szünet. Ügyeletes vagyok, ekkor eszem a tökmagkrémes reggelim egy részletét az ebédlőben a gyerekekkel. Ők mindent mindig figyelnek, mindent észrevesznek, most látják, hogy kenem a zöldes kencémmel a pirítóst.

- Timi néni, maga spenótos kenyeret eszik???

Dobozolás

Megint gyors, megint egyszerű dobozolás munka után.

Reggeli: tökmagkrémes pirítós, paradicsom.

Tízórai: körte, mogyoró.

Ebéd: tükörtojás, saláta.

Vacsora: holnap készül majd, így legalább egyszer frissen eszem: sajtos tészta.

(Így leírva szép a beosztás. Munkanapokon összevisszák az időpontok, ma a reggeli felét fél 10-kor ettem meg tízórai-felügyelet alatt, a másik felét fél 1-kor, az ebédet 2 előtt...)

 

Vasárnap

Szörnyen korán ébredtem. Pirkadatra már ki- és felpakoltam anyuhoz a tegnapi "telekocsis" cuccot, 6 fordulóval a 2,-ra. Rá egy órára meg már minden a helyén volt. (Visszavágyom az egy évvel ezelőtti állapotot, amikor a műtét másnapján szinte egész nap aludtam. A többi része után nem ácsingózom.)

Reggeli.

Lassan 2 hónapja, hogy belerúgtam hajnalban a szekrénybe. Ez friss, mai fotó:

Sajnos amilyen lila és dagadt, annyira fáj is. Cipős időben minden lépésnél. Hja, szép rúgás volt: ha valamit csinálok, szeretem rendesen csinálni...

 

Szülinap :)

Ma egy éve ködös, fagyos reggelre ébredtem. Szörnyen gyengén és elgyötörten, de csordultig bizalommal és reménnyel. Ma szinte óráról órára átéltem a tavalyi október 15-ét. Láttam magam előtt minden részletet, éreztem az akkori nyugodtságomat és optimizmusomat. Emlékszem, mennyire szépen besütött a nap a kórterembe.

Négykor műtöttek. Tényleg mindenre emlékszem, az ébredésre is. Arra a hatalmas boldogságra, hogy habár majd szétszakadtam és nyöszörögtem a fájdalomtól, ez NEM endós fájdalom volt, és tudtam: amit most érzek, az napról napra jobb lesz és majd elmúlik. Igyekszem most is bízni...

Ma anyunál voltunk. Lassan kész minden a költözésre. Én közben (már hetek óta minden hétvégén) telekocsizom és hordom a könnyebb, már elpakolható cuccost a lakásba.

Tegnap este lefekvés előtt újra bekapcsoltam a telefont, hogy a munkanapi ébresztőt szüneteltessem. Csakhogy nem tudtam a PIN kódomat. Egyszerűen elfelejtettem, hiába pötyögtem be már szerintem ezerszer. Letiltott. A PUK kódot kérte. De nem találtam. Úgyhogy ma kikapcsolt telefonnal mentem anyuhoz. Átmentünk Tamásiba, anyunak úgyis esedékes volt a "telefonos bolt", ahol egy perc alatt orvosolták a problémát. Anyu ügye nem volt ilyen egyszerű, ott maradtam intézni, amíg ő M-val bejárta a temetőt, a volt Posszert boltot és a Penny-t is. 

Mamihoz most nem volt idő bemenni, de anyu gyakran beszél vele és a nővérekkel is telefonon is (bár mami sokszor nem tudja, kivel beszél). Mami jól van szerencsére, nagyon jól megszokta az ottlétet, a nővéreket. Szépen eszik, a gyógyszereit is beveszi hiszti nélkül. Csak ne beszélnének neki annyian a falakból és a padlásról...

Visszatérve a telefonra: mivel nem sikerült kikapcsolnom az ébresztőt, meg is szólalt jó korán... Pedig sokszor fent voltam éjjel és hajnalban, pont reggel tudtam volna még aludni. Lehet, hogy jó ötlet a pékség... ;)

Egy éve...

Tavaly október 14. volt a műtét előtti utolsó nap. Több mint egy éve folyamatosan görcsöltem, túl voltam egy hormonterápián, több kiló fájdalomcsillapítón, görcsoldón. Egy éve ilyenkor már 9 hónapja salátán éltem, a műtét előtti diétán is túl voltam és a Picoprep kihajtotta belőlem az élet utolsó szikráját is. Emlékszem: teljes nyugalomban tettem meg mindent, amit előírtak, és ebben a totális nyugalomban vártam a másnapi műtétet. Mint a Messiást. Tudtam, hogy minden rendben lesz, tudtam, hogy a legjobb kezekben vagyok, tudtam, hogy sikerülnie kell. Nem gondoltam az utána következő időkre. Tisztában voltam vele, hogy lesznek fájdalmaim, hogy időbe fog telni a felépülés, de tavaly ilyenkor csak a mostban éltem, tettem a dolgom szépen, lassan, percről percre, egymás után.

Az endometriózis -egyelőre- gyógyíthatatlan betegség. Sokaknak több műtét után is kiújul. Egy éve szentül hittem, hogy én kivétel leszek. Mert három évtizedes szenvedés után megérdemlem.

Kb két hete kezdett el tompán fájni a hasam. Azóta is kitart. 20-án kontroll. Nem könnyű erre koncentrálnom, de azt akarom hallani a professzortól, hogy all clear. 

Felemeltem...

Nálam sokkal-sokkal okosabb ember is réges-régen megfogalmazta, amit én is gondolok:

"Ma nálunk minden 6 éves gyermekkel az történik, ami szokott történni minden apagyilkossal, hogy elítélik 12 év szabadságvesztésre és szigorított kényszermunkára. Az iskolában a gyermeki lélek minden erénye, a pajkosság, a vidámság, az elevenség bűn. A gyermeki lélek tudásra való szomját magolással és fenyegetéssel, élettelen tanítással elégítik ki. És mikor 12 év után ilyen előkészítéssel a serdülő ifjút hozzánk küldik az egyetemre, mi az után tanítjuk, tanítjuk és tanítjuk őket. És amikor az után további 5 év alatt végleg megfosztottuk őket a szabad cselekvés és gondolkodás minden képességétől, akkor hirtelenül kilökjük őket az életbe, és még a végén azon csodálkozunk, hogy ott nem tudnak a saját lábukon megállni, és hogy ez a szegény ország nem tud a maga nyomorúságából kivergődni.
Hogy csak az lehet igazán ember, aki igazán gyermek is tudott lenni, régi igazság. Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a tásadalomnak, ahhoz kétség nem fér. Mi nem embereket nevelünk, hanem a tudálékosság mázával megkent féltudósokat, akik a közéletre alkalmatlanok és a tudományhoz nem értenek.
Hogy az iskola mit ad a mi elvett drága kincseinkért, a kivert érdeklődésért, a megcsonkított egészségért, az elnyomott szabadságért és önállóságért, azt nekem, sok érdeklődésem ellenére sem sikerült kinyomoznom."

Szent-Györgyi Albert

Azzal, hogy -habár sok éve szinte undorodva az egésztől- a közoktatásban dolgozom, magam is fenntartom a katasztrofális rendszert. Pedig benne lenni mindennapos gyomorgörcs, síráshatár. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy ma máson sem járt az agyam, mint hogy nem támogatom tovább munkavállalói részvételemmel ezt a beteg és betegítő szisztémát. Beteg a táradalom, betegek az emberek, a gyerekek nagy része is, és nem csoda, ha nekem is mindig van bajom. Nem ragozom. Az egyik lábam már felemeltem a lépéshez.

Tökmagkrém

Nem mintha számítana a számítás, hiszen naponta mennek felfelé az árak, mégis kiszámoltam, mennyibe kerül egy tökmagos reggelim. Azaz tökmagkrém pirítóssal. Ha a paradicsomot nem számolom (azt csak akkor eszem hozzá, ha kapok, vagy ha akciósan hozzájutok), akkor 214 Ft. Ráadásul imádom, ebédig legtöbbször kitart, gyors, könnyen szállítható.

A tökmagkrém egyszerű: tescós 20 dekásat szoktam venni, ebből 2 csomagot veszek, 2 részletben megpirítom egy serpenyőben. Várok kicsit, hogy ne legyen forró. A kis konyhai chopperemben addig aprítom, amíg már összeáll az edény szélén. És ez a titka. Utána sózom és chopperelem át, majd olívaolajat adok hozzá (annyit, hogy még épp hogy vigye a chopper, ha kell, inkább adok hozzá még). Ha kezdi könnyen vinni a gép, akkor már kész is. Most (is) 2 dobozba tettem, az egyik marad itthon, a másik a munkahelyre kerül (így csak a kenyeret és -ha van- a paradicsomot kell vinni hozzá. És konkrétan 2 hétre kész a reggelim. (Nem, nem romlik meg. Nem, nem unom meg.)

 

Hét közepe

Ülök a szerelőnél. Félnótás a fék, inkább megnézetem, semhogy baj legyen. Régen ültem ennyit. Egy hosszú műszak után próbálom nyitva tartani a szemeimet. Szatyromban a süni báb. Hazahoztam, hogy ne felejtsem el megkeresni az Igellied kottát a színezővel. A fék megjavul, még beugrom A-hoz, aztán haza. A kottát persze nem találom, de sebaj, tudom fejből a dalt.

Belenézek a hírekbe. Pedig minden nap megfogadom, hogy nem teszem, mert csak felmegy az ember vérnyomása. Na az enyém nem. (Akkor nem vagyok ember? ;) )

 

Dobozolás

Gyors főzés.

Akciós paradicsom, még az áremelések előtt bespájzolt tökmag, akciós tonhal, akciós virsli, kuponos jégsaláta... Főzeléknek való volt még a fagyasztóban.

Reggeli: tökmagkrémes pirítós (a tökmagkrém már másfél hete készült, a suliban van, mert ott reggelizem, hétvégére hozom haza), paradicsom.

Ebéd: 2x tonhalfasírt, saláta (+só és tökmagolaj), 2x főzelék, virsli.

Vacsora: tojás lesz.

 

:(

A negyedik óra előtt szaladok a számtech terem kulcsáért, szaladok vissza, nyitom. A 9 gép közül azt a négyet bekapcsolom, ami általában működni szokott. Iszonyat lassan bootolnak be. Közben még egy gépet elindítok tartaléknak, hátha az egyik bemondja az unalmast. Egyenként bepötyögöm: OH bemeneti mérés példafeladatok, egyenként megkeresem a magyart, a negyedikest. Én ezt már megcsináltam, hosszú volt, nem könnyű. Csengetnek, sorakoznak a gyerekek. Megkérem a negyedikeseket, hogy párnával, kabátban várjanak a számtech terem előtt. Mert hideg van, nagyon. 

Elsősorban a PC használata miatt vittem be őket, gyakorolni az egérhasználatot. Talán az éles mérés is hasonló struktúrájú lesz (senki nem tud róla semmit), akkor nem lesz nekik olyan idegen. Olvasnak. Hosszú a szöveg nagyon. Sírni tudnék, ahogy látom az arcukba fröcsögő kékes fényt a monitorból. Mellette zúg a falra szerelt gépes-kütyü-doboz. Kint süt a nap, kellemes az idő. Ezek a gyerekek meg itt ülnek. Wifi-gőzben, kék fényben, felnőtt székeken... Olvasnak. A legjobban olvasónak is húsz perc kellett. Volt, aki nem is végzett... Mellé 14 feladat. Elmondom, mutatom, mi a "legördülő menü", amely szókapcsolat (szakkifejezés) egy utasítás része... Aki végez, annak elindítok a gépén egy gyerekeknek szóló egérhasználati gyakorlást (a sárkányt kell a husihoz vezetni), hiszen csak pár percünk maradt. Ők egy gyenge csapat. De mindannyian csodás gyerekek. A rendszer nem látja (nem méri, nem kérdezi, nem érdekli...), hogy egyikük tud fejszenyelet faragni, a másik mindent tud a traktorokról, a harmadik angolul tanul egyedül egy app segítségével, a negyedik nagyon ügyesen fogalmaz (...). A példafeladat eredménye? Azt tükrözi, hogy ők nem tudják megugrani. Mert egyszerűen nem tartanak itt. Mi lenne, ha minden egyes gyereknek a világon 1 év 3 hónap 5 naposan kellene tudnia járni?? (Utalva a következő bekezdésre: ők gömbök...) Sajnálom a gyerekeket, közben összedörzsölve melegítem a kezeimet. 

A frenetikus oktatási rendszerünk célja: mindenféle testet: gúlát, gömböt, kúpot, kockát (...) belepréselni egy nyílásba, amibe a téglatest illik. Itt szó sincs emberről, gyerekről, lélekről (...). Ez a rendszer tantárgyakban gondolkodik, köze nincs a személyiséghez, az egyéniséghez, a kompetenciák fejlesztéséhez, az egyediséghez. Nem foglalkozik az emberrel, csak a saját demagóg, elavult, poroszos, poros tananyagát akarja lenyomni válogatás nélkül minden csimota torkán, frontálisan. Az oktatást -szerény véleményem szerint- nem megreformálni kell, hanem új alapokra helyezni. Amíg erre nincs igény (ez a 4. iskola, ahol tanítok), amíg sokan gyermekmegőrzőnek tekintik, amíg a szülők, a diákok és a pedagógusok részéről nincs igény a változtatásra, és legfőképp amíg az állam nagy ívben tojik az egészre és a célja a Népbutító Alap Tanterv, addig kapálózhat bárki bárhogy... :(

Na befejezem. Nincs sok értelme belemenni a témába...

Örülök, hogy nem most vagyok iskolás.

 

Hétfő

 

Megint csodás napfelkeltében autóztam munkába.

És megint nagyon turbós nap volt. Délutánra úgy éreztem: péntek van...

Péntek. Pénteken az egyik gyerkőc, akivel kemény csatákat vívtunk elsős korában, és nem egy bújós típus, német óra után odaszaladt hozzám, szorosan megölelt és azt mondta: Timi néni, én úúúgy szeretem magát!

Ma pedig ezeket kaptam: egy nekem készült színezőt és egy kis lapot:

(Önfényezésnek tűnhet, hogy megosztom ezeket a kedvességeket. Ha a munkámról írok, a negatívumokról nem tehetem, csak szelektálva, akkor inkább legyenek itt ezek a kis öröm-morzsák.)

Munka és pihenés

Kora reggel A-nál.

Aztán itthon. És a városban.

Ebéd volt tegnapról anyutól (ezer hála érte). 

Ebéd után Malomvölgyi-tó. Mesésen szép napsütésben.

Irtó fáradt voltam, már az odaúton majdnem elaludtam, a kép készültekor szintén. Csak hátradőltem, becsuktam a szemem és éreztem: ha most nem kelek fel, akkor menten álomba merülök. Kinyitottam a szemem, láttam, milyen szépek a fák így fekvő helyzetből nézve, hát fotóztam. Bence-sztárfotó lett. Ha kinagyítod a képet, látszik, hogy lekaptam egy büdös bencét. 😆

 Majd freikávé. Tényleg bearanyozza a napot, amikor a kedvenc kávézódban annyi tejszínt kapsz a kedvenc kávédra, amennyit csak rá lehet nyomni; elkészítik a már nem kapható kávét; a sor végén (kb. 10.-ként) a pultból megkérdik, mit szeretnél inni, elkészítik, és ráérsz fizetni, amikor már nincs sor; amikor elkészül a "potyarendelt" italod, a neveden szólítanak, hogy kész (...).

12ezer lépés lett a nap vége. És rendesen elfáradtam. De nagyon jólesett a délutáni kis lazítás. Nagyon.

Szombat

 

Nagyon tömör-zsúfolt volt ez a hét (is). (A következő két hét még durvább lesz...)

Munkába...

Munkában...

A-nál.

Erről külön bejegyzést terveztem, de többet ér az időm annál, hogy erre pazaroljam, így itt, röviden.

Az éves munkatervünkben az áll: a munkakezdés feltételei adottak. Nem írom az augusztusi előzményeket, azt sem, hogy elfogyott a papír kéztörlőnk (...). Reggel elindítom a kis irodai gépet, mert ott van színes nyomtató, amiben még akad valamennyi tinta (de nem kapunk már bele). Néztem: 12 perc, amíg bejött a gugli, addig odapakoltam a reggelimet. 

Ja, a tinta kevés. Dübörög a gazdaság, az oktatás minőségi...

Nincs internet. 20 perc után sem. Sebaj, előre megyünk... Közben betapasztom az ujjam, mert lenyúztam valahol... És nincs több idő, szállingóznak a gyerekek, mennem kell... De legalább a reggelit megettem.

Átlagos ebéd. A tanáriban. A héten minden nap 3 tükörtojás, 1 szelet kenyér. Idő erre sincs, közben készülök órára.

M. pénteken isteni vacsival lepett meg (magvas hal észt krumplisalátával).

Szombaton (ma) Hőgyész. Anyunál. És látogatás maminál. Fizikailag jól van, nagyon jól néz ki. Az agya folyamatosan gyártja a bődületes sztorikat a kis valóság (inkább emlék-)darabkákból. A falakból beszélnek hozzá, a padláson lévőkkel imádkozik hajnalonta, csatlakozik hozzájuk a postamester is; a postán papírbugyit lehet kapni, wc-papírt és cigarettát, ott minden olcsóbb; jöttek a rendőrök, a sírós rendőr is; a falból figyelik, hogy mikor pislog, beszél (...). Nyugodt volt, mosolygós és szörnyen "értelmetlen".

Csodaszép volt a naplemente anyuék lépcsőjéről.

És most hajcsi. Holnap itthoni ténykedés, aztán két kemény darálós hét...