... holnap utazom vissza dolgozni.
Iszonyatosan gyorsan elrepült ez a három hét itthon. Az ezt megelőző három heti munkahelyes nem alvást nem tudtam kipihenni, képtelenség még három hét alatt is behozni azt, amit akkor - a munkából kifolyólag - elmulasztottam. Nagyon megviselt. Az első itthoni héten teljesen használhatatlan voltam. Képtelen voltam autót vezetni, figyelni, koncentrálni. A második héten valamivel jobb volt, de még nem voltam önmagam. Az utolsó hét már elment, de a saját alvási ritmusom csak ekkorra állt vissza.
Közben voltam a húgommal a velencei karneválon, itthon a Busójáráson vendégekkel, anyuéknál, húgoméknál...
Ettem is, de most nem készült minden hétről összefoglaló.
És rengeteget kreatívkodtam a konyhában, főleg az utóbbi pár napban.
A csomagba most nassnak mogyoró került, kakaós piskóta és kenyér. És viszek házi sonkát, kolbászt, szalonnát, cocomas-t. Mást nem.
Nagyon jó fizetést hoztam haza a múltkor, így sikerült pontosan a nullára kifutnom. Most is ugyanilyen jó lesz a fizetés, kell is a tartalék, ugyanis nagyon-nagyon hajlok afelé, hogy ide utoljára megyek vissza. A munkát év végén kizárólag azért vállaltam el, mert a kinti család fizeti a repülőjegyet (és én előtte még sosem repültem, pedig nagy álmom volt) és mert október óta nem volt munkám, így bevételem sem, nagyon kellett a fizetés. Sok pozitívuma van ennek a munkahelynek, két hatalmas negatívuma: az egyik, hogy kegyetlenül nehéz, irtó fárasztó L-val (a betegsége miatt), a másik pedig, hogy ő szinte sosem alszik (és amióta eljöttem, sokat romlott még a helyzet), így én sem alhatok. Ez olyan mértékben kimerítő, hogy elmondani nem tudom. És szerintem kegyetlenül káros is. Volt olyan szakasza az életemnek, amikor nem tudtam aludni, nagyon nehezen (!!!) sikerült abból kilábalnom, több saját alvásterápiát is végig csináltam (és rendbe tettük Dr S-sel a lelkemet), amire elmondhattam: újra tökéletesen alszom. Nem éri meg a jó fizuért (és a repülésért sem, sőt semmi másért sem) tönkretennem magam azzal, hogy nem alszom. 22 napig... Márpedig L. mellett (és mert a lánya, a gyámja, kitalálta, hogy gyógynövényekkel fogja meggyógyítani az anyukáját, az orvos által felírt gyógyszereket elhagyva) nincs alvás... Ilyenkor szokott jönni a szöveg, hogy "De hát utána otthon 3 hétig pihenhetsz!". Szívesen elbeszélgetek erről bárkivel, aki L-nál már végigcsinált egy 3 hetes etapot. De ahhoz, hogy most utoljára menjek ide vissza, találnom kell másik munkahelyet.
Az útra most is 4 szendvicset készítettem és egy fél literes vizet viszek, ennek a reptérig szól a mandátuma. A gépre ugyanis ezt nem vihetem fel, majd a becsekkolás és mindenféle csomagvizsgálatok után veszek egy kis vizet, azt már felvihetem a fedélzetre.
Ma valahogy nyögvenyelős a pakolás. És pityergős a búcsúzkodás. És ideges vagyok a munka miatt. Igyekszem tudatosítani magamban, hogy még itthon vagyok, itthon alhatok (ALHATOK), itthon ébredek, vár rám egy szuper repülés, csak délután leszek Hartheimban. És közben írt a főnökasszonyom, hogy várnak holnap. Ha azt mondom, hogy enyhén szólva furrrrcsa a hölgy, akkor nem túloztam. Van egy "diagnózisom" róla, de nem írom le... Inkább azt írom, hogy ha hazajöttem, szeretnék megalkotni egy keto tiramisut.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
