Szombat

Reggeli: bundás kenyér, sajt, zöldség.

Aztán bolt(ok).

Ebéd: tojásos lecsó.

Pihi.

Háztartás. És csontritkulás torna.

Ma délután rengeteget kutattam a neten. Eszembe jutott, hogy amikor 2020 végén sikerült diagnosztizálnom magam az endometriózissal, beléptem ilyen témájú FB csoportokba, és sokat segítettek a csajok. Aztán tavaly a vesegörcs után beléptem veseköves csoportokba, és nagyon sokat segítettek a tagok. Idén pedig két csontritkulásos csopihoz csatlakoztam, már most, rövid idő alatt rengeteg információhoz, megosztott tapasztalathoz jutottam.

Vettem ma GAL D vitamint K komplex-szel, aztán amikor hazaértem, láttam az eeszt-n (egyre nehezebb oda belépni...), hogy megjött a reumatológiáról is a D vitamin recept (30000 NE, ohne K2 vitamin, ohne magnézium), 3 dobozzal...

Nem is írtam még, hogy pénteken milyen szuper volt a gyógytorna. L. tartotta, nagyon kevesen voltunk, kábé a fél csapat. A torna közben beszélgettünk (L. és a mini csapat), közben számoltam: vagy 60 féle gyakorlat volt fél óra alatt. Ez is nagyon pozitív volt (a jó hangulat), de leginkább az, ami a torna előtt történt. Korán mentem, hogy ne kelljen kapkodni (aki mohácsi, tudja, milyen nehéz parkolót találni a kórháznál), viszont túl korán odaértem. Parkolót is egyből találtam, így gondolkodtam: sétáljak még? Vagy menjek be? Végül bementem. Egyedül ücsörögtem a fizikoterápiás folyosón, lógáztam a lábamat, firegtem-forogtam, ahogy szoktam, csináltam a lábfej tornát is, amikor egyszer csak megjelent az ajtóban X. Áll ott, mosolygott, aztán odaült mellém. Beszédbe elegyedtünk. Kiderült, hogy van egy FB oldala, amit 3 éve hozott létre, amikor elkezdett dolgozni önmagán, a Lélek kóstoló. És kapásból adott jó néhány tanácsot (amiknek egy részét alkalmazom is).

Sorozatban olyan élethelyzeteket (betegségeket) tol elém az élet, amik arra sarkallnak, hogy változtassak azon, ami eddig volt. Bár az endometriózis és a veseruptúra sem volt kutya, úgy érzem, ez a csontritkulás amolyan összefoglaló. Eddig nagy mértékben változtatnom kellett sok dolgon, egy részük meg is történt, de most az összes eddigi, amit kihagytam/elodáztam/halasztottam, cselekvésre vár. A blogból nem derül ki minden, előttem azonban nincs titok. Kemény dolgok. Egyelőre elképzelésem sincs, milyen ember leszek, ha ezeket elhagyom...

Munka itt, munka ott

Főiskolásként dolgoztam telefonkönyv kihordóként és egy csapágyboltban.
A főiskola után rögtön tanítani kezdtem, 11 évig dolgoztam Szakályban.

Közben megcsináltam két etapot mosogatóként (meg szobalányként, szauna takarítóként, saláta készítőként) Olaszországban.

Majd Mohácsra költöztem.

Voltam munkanélkülin.

Aztán Geresdlakon tanítottam majdnem 4 évig.

Onnak kimentem Ausztriába beteget ápolni.

Knittelfeld kb 3 évig.

A további pár kinti (osztrák, német) munkahelyemről ebben a bejegyzésben írtam.

2017-ben hívtak Geresdlakra május-júniusra helyettesíteni, és én mentem.

Szeptemberben pedig Nagypallon kezdtem tanítani, határozatlan idejű szerződéssel.

Különleges tanév volt. Nagyon sok tündéri gyerekcsoportot tanítottam már, de ezek a gyerekek valahogy totálisan különlegesek a közvetlenségükkel, barátságosságukkal, a hatalmas szeretetükkel. Elmondani sem tudom, mennyi mindent kaptam tőlük. Minden egyes nap. Szakmailag is kihívás volt, hiszen két tantárgyat kellett tanítani két osztálynak ugyanazon a tanórán, ilyet előtte még sosem csináltam. És kegyetlenül nehéz volt, hogy minden nap minden egyes szünetben ügyeletes voltam, mert itt nincs más, csak két tanterem, se tanári, semmi. Így a telefon, a számítógép is a tanteremben van, ami csörög órán, szünetben, mindig. A hab a tortán az volt, hogy át kellett venni az igazgatói -  iskolatitkári feladatokat. Státusz nincs, pótlék nuku, a munkát meg csináld. A most induló tanévtől 3 helyett 2 pedagógusnak kell ellátnia ugyanezt a munkát. És teljes összevonás lesz 1-4. osztályig. Már amikor erről évvégén tájékoztattak, tudtam: nem szeretnék maradni. A gyerekek miatt még gondolkodtam, de aztán döntöttem. Elmentem Mohácson és a környékbeli falvakba az önéletrajzommal. És figyeltem az álláshirdetéseket. A lehetőségek tárháza most szinte végtelen: irtózatos a pedagógus hiány, hatalmas a kínálat, csak tanárok nincsenek. Közben ajánlottak fel iskolatitkári állást és egy napközis tanítót is, elsős tanítót is. (Jó lett volna elbúcsúzni a gyerekektől, még egyszer meggöngyörgetni őket, elmondani, milyen nagyszerűek és hogy miért megyek el...)

Babarcra megyek tanítani, szerdán kezdés. 60 helyett napi 20 km, nincsenek igazgatói-iskolatitkári feladatok, tanítónak megyek, tanítanom kell. Ez is csak alsó tagozatos iskola, de csak egy-két tantárgyat kell összevontan tanítani, a többit felbontották osztályokra. A részleteket és a valós tantárgyfelosztást én is csak szerdán tudom meg. Az biztos, hogy németes leszek (nekem ez a lényeg), a többi hamarosan kiderül.

Ez lesz -ha jól számolom- a 15. munkahelyem. :)