Vasárnap- háromszor, avagy a róka, az egér meg a tükör

A pénteki hasmenés után egész szombaton aludtam. Székletem nem volt aznap, enni ettem.

Ma (vasárnap) a nem szűnő fejfájást leszámítva jól voltam, normál, szokásos reggeli széklettel. Irány Gyönk.

1.

Az úton kifutott elénk egy kis róka, Vuk volt tutira. Ő is megijedt meg én is. De mindketten megúsztuk.

Mami kegyetlenül zavartan éldegél a saját kis világában. De "jól van".

2.

Hőgyészre érve, a csomagtartót kinyitva konstatáltuk: egér van a kocsiban. 

A kert még gondozatlanul is tartogat szépségeket:

3.

Hazafelé Szekszárdnál észrevettem, hogy "lifeg" a jobb visszapillantó tükör. Hosszú története van ennek a tükörnek, még akkor kezdődött, amikor 5 éve elütött egy őz. A több jobb-tükör-kaland eddigi utolsó állomása az volt, amikor egyszer az autószerelőnél esett le és tört össze. Akkor ő rendelt egyet, és a biztonság kedvéért be is ragasztotta. Na eddig tartott a ragasztó. Mert hogy az első lehetőségnél megálltam, megfogtam a tükörlapot, a kezemben is maradt. Nagy mákom volt, egyben van, majd visszaragasztatom.

Itthon hosszú-hosszú bimbós állapot után kezd nyílni az egyik sziklakerti növényke. Csodaszép. :)

Itt pedig a mai vérnyomásom.

Holnap munka. Beszámolóírás...................... (Mer' ugye iskolatitkárok meg intézményvezetők is vagyunk.......................)

Hogyan látunk...?

"Egy fiatal pár új házba költözik. Első reggel, reggelizés közben a fiatalasszony kinéz az ablakon, és látja, hogy a szomszéd teregeti a ruhákat. „Milyen koszosak azok a ruhák”- mondja a férjének, „lehet, hogy nem tudja, hogyan kell rendesen mosni. Talán mosószappanra lenne szüksége.” A férj végighallgatja, és csendben fogyasztja a reggelijét. Ez így megy a következő napokban is: amikor a szomszéd kiteregeti a ruhákat, a fiatalasszony ugyanazokat a megjegyzéseket teszi rá. Egy hónappal később a feleség meglepődve veszi észre, hogy a szárítókötélen tisztára mosott ruhák sorakoznak, és meg is jegyzi a férjének: „Nézd, végre valahára megtanulta a szomszédasszonyunk, hogyan kell rendesen kimosni a ruhákat! Vajon ki taníthatta meg rá?” A férj ekkor felnéz, és így szól: „Ma korán reggel felkeltem, és megtisztítottam az ablakokat.”

Így van ez az életben is... Az, hogy hogyan látunk embereket, mindig azon múlik, hogy mennyire tiszta az ablak, amin keresztül nézzük őket."

(Nem emlékszem, hol találtam. Ha valaki ismeri a forrást, jelezze, legyen kedves! Köszönöm.)

Szerda

Délelőtt: 50g szotyi

Délután: cukkini lecsó, 2 vajas kenyér, 2 répa

Mozgás: 7.2 km


*** Tükör vagyok. Aki belém tekint, bármi jót vagy rosszat is mond, önmagáról beszél. ***
Omar Chaim

és

*** Ami nem tetszik bennem, javítsd ki magadban. ***
Alejandro Jodorowski

kép

Én ennek a "tükörképét" tapasztalom: Bárkire nézek, tükörbe nézek, bárkiről bármi jót vagy rosszat mondok, gondolok, magamról beszélek, magamra gondolok. És ami nem tetszik másban, azt kell javítanom magamban.

Ember vagyok, így én is követek el hibákat, rengeteg hülyeséget csináltam például kamasz koromban, kerültem furcsa és mindenféle negatív szituációba. Akkor és utána még nagyon sokáig nem fogtam fel, hogy ezek mind-mind leckék, amiket meg kell tanulni, feladatok, amiket a fejlődéssel kell megoldani. Azóta rájöttem, hogy a negatív történésekben a szereplők gyakorlatilag mellékesek. Nem az a lényeg, hogy X-szel vagy Y-nal volt a konfliktus, hanem az, ami történt, hogy miért érintett meg engem, hogy mi az, amit magamban (és nem a másikkal) kell tisztáznom, amit saját magamon javítanom kell. Nem a másik tett velem ezt meg azt, hanem én voltam, aki hagytam, hogy a dolog megtörténjen. Nem hibás vagyok, hanem feladatot kaptam, leckét, egyben jelet és segítséget, hogy ezen és ezen a területen dolgom van magammal, magamon. Azt is tapasztalom, hogy ha kész a lecke, ha nem dugom a homokba a fejem, hanem belefektetem az energiát, akkor az utolsó puzzle is hamar a helyére kerül. Ha viszont nem vagyok őszinte magammal, ha elodázom a dolgot, akkor újra és újra hasonló vagy ugyanolyan szituációkba kerülök.

Rengeteg területen van dolog magammal, és ha valamelyiket hanyagolom, jönnek szép sorra a kisebb-nagyobb pofonok. Piramis szerűen látom magam előtt a leckék felsorolását, a csúcsban, ami a legfontosabb. Aki dolgozott már önmagán, tudja, hogy ez nem könnyű, sokszor fájdalmas dolog. Most, hogy "határozatlan idejű szabadságon" vagyok, szánok rá időt és energiát. Mert tudom, hogy megéri.

Kukába a mérleggel!

   

Még nem is olyan régen minden áldott reggel rápattantam a mérlegre. Nem telt el úgy nap, hogy ne tudtam volna grammra pontosan, mennyi a testtömegem. Ha egy nap akár 2 dkg-mal többet mutatott, képes voltam mást/máshogy/kevesebbet enni és többet edzeni, csak hogy visszatornázzam az értéket az előzőig. Minimum. Mert jobban örültem, ha inkább kevesebbet mutatott.

De mindig is a következő volt az egyik kedvenc képem. És valahol mélyen tudtam, hogy ez igaz lehet.

Próbáltak többen meggyőzni arról, hogy bizony ugyanolyan mennyiségű izom kevesebb helyet foglal el a szervezetben, feszesebb, mint a zsír; hogy szálljak már le a mérlegről, de mindenképpen kevesebbszer mérjem magam; hogy nincs sok értelme a kilókra alapozni, a tükör sokkal helyesebb tanácsadó. 

Nem sikerült meggyőzniük.

Most viszont bebizonyosodott, hogy tényleg így van.

A mérleg csak addig jó iránymutató, amíg megszabadulsz a -nagy- túlsúlytól. Addig segíthet, motiválhat. De amint elérted a normál tartományt, tényleg nem érdemes túl sok időt szánni rá. Maximum néha-néha, ellenőrző jelleggel fél percet. A tükörkép és a ruházat az, ami hű képet ad. 

Ne hidd el nekem. Próbáld ki! Aztán dobd ki a mérleget! ;-)

Mérleg vs tükör

kép

 

kép

 

 

Minek van igaza: a mérlegnek vagy a tükörnek?

 

Amikor ezt az egész élet-mód-váltásosdit elkezdtem, a legeslegelső célom a fogyás volt. Szinte mindenáron. Hogy ráálljak a mérlegre, és napról napra kevesebbet mutasson, amíg csak 1-2 hónap alatt el nem érem az álomsúlyomat. Nagyon hamar rájöttem, hogy ez így nem működik. És nap mint nap csalódtam, a mérleg nem egészen azt mutatta, amit elterveztem, így aztán volt, hogy hagytam az egészet, mert hogy ezt így nem lehet csinálni, nálam ez nem működik.

 

Sokat tanultam, kérdeztem, olvastam közben, elkezdtem a centizést. Na de minden nap mértem magam, és sehogy nem értettem, hogy hétfőről keddre miért nem vagyok képes kevesebbet mérni. Később, heti-kétheti mérésekkel aztán már megnyugtatóbb volt a dolog.

 

kép

 

Jó ideje nem mérlegelek már naponta. Van ugye az a tény, hogy 1 kg zsír nagyobb teret tölt ki mint 1 kg izom. A zsír plötyi, löttyedt, szottyadt, rengő kinézetet ad, az izom feszes, tónusos, határozott.

 

 

Ma reggel belenéztem az egész alakos tükörbe. Egy tök normális kinézetű csajt láttam. Belemosolyogtam, és köszöntöttem magam: "Jó reggelt, kis boszi, igazán jól nézel ki!". Mert ma már nincs velem semmi baj. Ráadásul megállapítottam, hogy a zsír, ami még van rajtam, lassan, de biztos határozottsággal tűnik el rólam.

Aztán ráálltam a mérlegre, és a régi önmagam ekkor kapott röhögőgörcsöt: szinte napról-napra pár dekával többet nyomok. Úgy, hogy közben csökken a zsírmennyiség.

 

kép

 

Az élet-mód-váltás előtti önmagam nagyon büszke magára, mert lefogyott  20-21 kilót, és az akkori boszihoz képest tényleg totál rendben van a külsőm. Persze én magam még nem vagyok elégedett magammal, van itt még meló bőven, de minden nap teszek a célomért, és ha nem is holnap, de el fogom érni egyszer.

 

Úgyhogy határozottan tudom javasolni: dobd ki a mérleget! :)