"Fogzási"

Kb fél év fogászati időpontjai. A lista nem teljes, volt, amelyik papírt eldobtam.

Fél év alatt kábé 15-ször voltam ebben a fogászati rendelőben, amelyikbe most járok. Emellett volt másik is nem egyszer, és Pécsett is jártunk a fogászati ügyeleten. Szinte -átlagban- másfél hetente fogorvos. Fél év alatt 4 foghúzás. Több gyökérkezelés, egy töméscsere. És sok szuri, rengeteg fájdalom...

Ma egy darabokban lévő fogamat vette ki a szájsebész, ami akkor kezdett letöredezni, amikor anyu haldoklott. Mivel gyökérkezelt fog volt, a gyökércsatorna az "agyamig" nyitva, muszáj volt kivenni. Fél óra alatt megvolt. Nagyon gyorsan ható injekció(kat, hármat) kaptam, aminek nagyon gyorsan el is múlt a hatása. Ismerem magam: 10-ből 9-szer óriási fájdalom jön a foghúzás után, így amint hazaértem, vettem be gyógyszert. Szerencsére el is nyomott, aludtam két és fél órát.

Amióta az első fogaim kibújtak, gond volt velük, hát persze, hogy ma sem ért véget a fogászati "pályafutásom", megkaptam a következő időpontot:

Mert sajnos a nyár már teljes egészében foglalt...

Ettem is: főztem krumplit, répát, ezt tettem a terápiás levesembe.

Lementem még a boltba (bár nehezen vettem rá magam a fájdalom és a tényleg embertelen hőség miatt), vettem még krumolit és répát, holnap még biztosan ez lesz az étkem teráoiás levessel.

Ma délelőtt online értekezlet volt, holnap viszont 7-re be kell menni. Tudom, hogy jön a lehűlés, de délelőtt még nem... Isten úvjon mindenkit, aki ebben az időben nem lehet klimatizált helyen.

Péntek

A tegnapi foghúzás után túladagolt fájdalomcsillapítóval aludgattam. Aztán reggel kemény fájdalommal ébredtem. Durva volt végigcsinálni a -szerencsére rövid- napot. Étkem tegnap óta főtt répa, főtt krumpli, banán.

Ma volt a TrachtTag, a népviseletek napja, aminek az a lényege, hogy öltözzünk ezen a napon népviseletbe, avagy viseljük a népviselet egy darabját. Én ebből mindig kisebb projektet szoktam kreálni, hetekkel előtte már becsempészeket ehhez kapcsolódó feladatokat/tevékenységeket a népismeret és német órákba. Ebből készült idén egy mini ízelítő a németes faliújságra.

Többen jöttek "alkalomhoz illően", a szüleiknek itt is köszönöm.

Önfotó nagyon fáradtan, nagyon fogfájósan.

B. után sz-i suli, ott is Tracht Tag. Kölcsönadtam néhány nagy- és dédszülői ereklyémet a kiállításhoz, nagyon jó volt ott látni őket.

Hazafelé taxi lettem, jött velem 2 kolléga is Mohácsra.

Amint hazaértem, ettem pár falat krumolit, répát, aztán ledőltem. Két órát aludtam...

A foghelyemre sajnos még ma is túl kell adagolnom a fájdalomcsillapítót, de bízom benne, hogy javulni fog hamar. A lábamon a csípés nem lett szebb, a térdem sem jobb a tegnapinál. Ennek ellenére holnap temető körút (nevezhetném családlátogatásnak is). Találkozás a húgomékkal, keresztanyummal. Minden fájdalom ellenére megyek, mert megtanultam: nem szabad halogatni a számunkra fontos dolgokat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy annyi időnk van, mint amennyire gondolunk.

Tények

Kedd reggel, amikor felébredtem, éreztem, hogy a jobb hátsó lábszáramon valami ég, csíp, viszket, fáj. Csípés. (Ez tenyérnyinél nagyobb.)

Még aznap B. után átértem a sz-i suliba, ahogy szálltam ki a kocsiból, rosszul léptem, a jobb térdem kattant egyet, azóta fáj.

Ma reggelre a csípés még lilább, kisebb sem lett. A térgyem kalácsa is szúr minden lépésnél.

(Vszínű pók csípett meg, M. ma kitakarította az ágyat, ezer hála érte.)

M. ebéddel várt munka után, ettem még egyszer ennyit, aztán kicsit bóbiskoltam, M. ébresztett, hogy mennem kell a fogorvoshoz. Mondtam neki: rossz előérzetem van.

Jobb felső 5-ös megmentésére tett kísérlet lett volna mára, de szombaton úgy bedurrant a 6-os, hogy még a fájdalomcsillapító se bírt el vele. (Vasárnapra csak tompa, elviselhető érzet maradt.) A fogdoki gyorsan eldöntötte: a mentés helyett húzás lesz. Dupla szuri, aztán hosszú percekig húzás. Majd koppant a fog a fém tálcán. Mindig megnézem és elbúcsúzom, megköszönöm, hogy ilyen sokáig rághattam rajta. És itthon megsiratom. Minden egyes fogam elvesztése roppant módon megkínoz lelkileg. Amióta már alig van mit kihúzni, még inkább. Mert konkrétan egy, azaz egy darab olyan lehetőseég maradt, ahol egy felső és egy alsó rágófogam összeér, azaz, ahol értelmesen rágni tudok...

Amikor hazaértem a húzás után, vettem be gyógyszert, mert húzás után 10-ből 9-szer jönnek a nem kis fájdalmak a szuri hatásának elmúlta után. (Ezek már ilyen "gyors" szurik: gyorsan hatnak és hamar elmúlik a jótékony hatásuk.) Jól tettem, mert szinte elviselhetetlenül fájt hamar, aztán hatott a gyógyszer, de lefekvés előtt kell még, már most érzem.

A lábszáramon a bőr olyan száraz, mint egy rinocéroszé, 1-2 mm-es darabokban hámlik. Kenem, megy a folyadék, de nekem ez azt jelzi, hogy még jobban kell figyelnem a vesémre. A vizelet sem mindig normális, mármint a távozása, nagyon oda kell figyeljek.

Imádom ezt a hűvösebb időt. Remélem, még kitart.

A foghúzás miatt nem ehetek akérmit. Holnapra tettem magamnak 3 banánt és főztem "sóba-vízbe" krumplit és répát.

És most alvás, remélem, jobban sikerül mint a legutóbbi húzás után.

 

Megint eggyel kevesebb...

Ma nem volt első órám. (Régebben ilyenkor is bementem 7 körül, mostanában már nem teszem.) Ennek ellenére időben keltem, így kapkodás nélkül tudtam készülődni.

Az első órámban jött velem F., az egyik osztrák főiskolás lány németre. Elmondtam neki, hogy nem készültem, nem lesz csilivili óra, az életet szeretném megmutatni neki. Így is történt. Hát néha meresztette a szemeit szegény...

Szódolgozat másképp.

Sze-ben kezdtem, órák, onnan át B-ra, órák, röpke ebéd, majd vissza Sze-be értekezletre. Már előre elkéretőztem, így 3-kor indultam is a sze-i iskolából Mohácsra, fél 4-re jelenésem volt foghúzásra. 15.28-ra értem a váróterembe, fogat mostam és már jöttek is értem. Mivel a tályog 2 fogam között volt bal oldlon, még ma is 3 módszerrel ellenőrizte a doki, hogy melyik a ludas (szerintem mindkettő), végül a hátsóra esett a választás. Egy gyökérkezelt fog egyik gyökere tört el (azt mondta az orvos, 800-ból 1 ilyen van), oda került baktérium, ettől nőtt a tályog. Megkaptam az első szurit, amitől nem zsibbadtam el. Kaptam még 2 helyre, ettől elzsibbadt a bal szemfogam és az orrom jobb oldala. Itt már nevetve fogta a fejét a doki, hogy ezt hogy csinálom, hogy semmi nem ott van, ahol lennie kell, semmi nem úgy működik, ahogy működnie kell. Kaptam még több helyre szurit, aztán nekiállt a húzásnak. 10 percig tartott, rólam szó szerint ömlött a víz, egyenletes légzéssel próbáltam kompenzálni, hogy a pulzusom az egekben volt. Aztán kint volt. A húzás vége már fájt, de hát gyulladt gyökércsúccsal sejthető volt. Gézre harapás, fizetés, fájdalomcsillapító felírás, tanácsok, aztán jöhettem haza. Előtte még kiváltottam a gyógyszert, az elsőt  az orvos tanácsára be is vettem, amikor a gézt kivehettem. Ledőltem és el is aludtam.

kép

Holnap elvileg rövid napom lesz, de szombaton farsang...

(A jobb orrlyukam még mindig zsibbad.)

..

 Mínusz 1 fog... Oda a bölcsességem 😬🙃

Csütörtök

Újra mínusz egy fog... 

Hétfő

Borzalmas (!) éjszaka. 10/15-ös fájdalommal, hogy már minden belső szervem is görcsben remegett, amíg egy éles, hegyes kést húzogattak a bal alsó állkapcsomban oda-vissza, szüntelenül. Annyit tudtam csak aludni, amíg kicsit elnyomott a fájdalomcsillapító, aztán csak nyöszörögtem magamban (M. dolgozott). Hajnali 4-kor nem hittem, hogy kibírom reggel 7-ig, a fogorvosig.

6-kor felkeltem, hogy időben a dokinál legyek. 6.50-kor tele volt a váróterem. Tudtam, hogy mindenki szenved, azért jött, de azt is tudtam, hogy egy perccel sem bírom tovább. Be is hívtak elsőnek. Csonthártyagyulladás, érzéstelenítő szuri, várás. Híd szétvágás, foghúzás. Ügyes volt az érzéstelenítés, a húzás is. Sok genny ki is folyt, a megkönnyebbülés azonnali, az érzéstelenítővel a fájdalom 10/8. Antibiotikum, fájdalomcsillapító, holnap délután vissza kell mennem.

A kollégáim megcsinálták helyettem a napot, itt is ezer hála nekik! Mert amint elmúlt a szuri hatása, azonnal jött a szokásos foghúzás utáni állapot, óriási fájdalom. Gyógyszerrel olyan 3 órát bírok ki, akkor olyan 10/7, amint múlik a hatása, jön a megbolondulós fájdalom.

Az antibiotikummal (probiotikummal) egyelőre minden oké, és nagyon szépen dolgozik: csökken a duzzanat a csontomon. 16 szemeset kaptam. 

Anyukám, ma négy hónapja értél át a szivárványhídon.

Nagyon hiányzol.

🖤

Fogas kérdés(ek)

Ma is fogászat. Már elő volt készítve a szuri. A fogorvosom ugyanis már a múltkor tudta, hogy nem lesz menthető a fogam, csak nem akarta, hogy izguljak a húzás miatt mostanáig. Tehát kihúzta. Szerencsére nem így. :D

A műveletből semmit nem éreztem, csak amióta elmúlt az injekció hatása... 😳 Egy hét múlva kell mennem ellenőrzésre.

Komolyan nem tudom, a gyermekmegőrző funkció mellett mit várnak el az iskolától. És főleg a gyerekektől. Legyenek ott napfelkeltétől lementéig, viselkedjenek, sajátítsák el az irtózatos mennyiségű -egy része totál fölösleges- tananyagot, a napköziből maradt házit még otthon fejezzék be, 3 hét alatt tanuljanak be egy verset versmondóra és 2 műsor legyen kész, de közben barkácsolják meg az ajándékokat (anyák napja) és ugye tanulják az anyagot... Mi, felnőttek is rogyadozunk a feladatok súlya alatt, de szegény gyerekeket nagyon sajnálom.

Az is szomorú, hogy az iskolában a mai társadalom leképeződését látom. Mintha Facebook-kommenteket olvasnék: megy a gyűlölködés, a kötözködés, a nem bírom elviselni magamat sem, a másikat meg főleg, mert "rám nézett", "hozzámért", mert nem játszik velem, mert "azt mondta, hogy"... Ordítanak, ölik egymást, durvák, türelmetlenek... Én minden nap gyomorideggel megyek be reggel, hogy ma vajon mikor üt be megint a krach, és gyomorideggel jövök haza, mert ez meg ez történt. Tudom: bennem van a hiba...

(Egy ismerősöm tanár. 16 éve nem dolgozott a szakmájában. Az idei tanévre hívták, elment óraadónak. Már az első héten látta, hogy valami nagyon nem oké. Most azt mondja, csak becsületből csinálja végig a tanévet, aztán köszöni, elég volt.)

A foghúzás miatt megint nem lehet mindent enni. Ezt rittyentettem (serpenyőben sült zöldségek, tészta):