Megoldás

Reggel fotóztam a hámlást. A csípés nem lett szebb.

A húgom addig nyaggatott, amíg M. elvitt az ügyeletre. Mondtam a doktornőnek, hogy szerintem semmi bajom, csak a család unszolására jöttem. Mutatom neki a csípést. Erre ő: Jó, akkor kap egy tetanuszt, antibiotikumot, kenőcsöt, és kér a háziorvostól egy beutalót Lyme szeroloógiára. Mivel ismeretlen eredetű a csípés, ki kell zárni a Lyme kórt. Kiváltja a felírtakat, visszajön, beadom a szurit.

Megkaptam. Komolyan: egyáltalán semmit nem éreztem. Még a helye sem látszik. (Remélem, így is marad.)

(2020-ban a karomon a darázscsípés ugyanilyen volt, ugyanígy hámlott és igaz, hogy hosszú időbe telt, de meggyógyult.)

Ötlet?

 

Keddről szerdára virradó éjjel történt.

Első 1. nap, mellette 2., alul eslő 3., utolsó 4. nap.

Ötlet?

Péntek

A tegnapi foghúzás után túladagolt fájdalomcsillapítóval aludgattam. Aztán reggel kemény fájdalommal ébredtem. Durva volt végigcsinálni a -szerencsére rövid- napot. Étkem tegnap óta főtt répa, főtt krumpli, banán.

Ma volt a TrachtTag, a népviseletek napja, aminek az a lényege, hogy öltözzünk ezen a napon népviseletbe, avagy viseljük a népviselet egy darabját. Én ebből mindig kisebb projektet szoktam kreálni, hetekkel előtte már becsempészeket ehhez kapcsolódó feladatokat/tevékenységeket a népismeret és német órákba. Ebből készült idén egy mini ízelítő a németes faliújságra.

Többen jöttek "alkalomhoz illően", a szüleiknek itt is köszönöm.

Önfotó nagyon fáradtan, nagyon fogfájósan.

B. után sz-i suli, ott is Tracht Tag. Kölcsönadtam néhány nagy- és dédszülői ereklyémet a kiállításhoz, nagyon jó volt ott látni őket.

Hazafelé taxi lettem, jött velem 2 kolléga is Mohácsra.

Amint hazaértem, ettem pár falat krumolit, répát, aztán ledőltem. Két órát aludtam...

A foghelyemre sajnos még ma is túl kell adagolnom a fájdalomcsillapítót, de bízom benne, hogy javulni fog hamar. A lábamon a csípés nem lett szebb, a térdem sem jobb a tegnapinál. Ennek ellenére holnap temető körút (nevezhetném családlátogatásnak is). Találkozás a húgomékkal, keresztanyummal. Minden fájdalom ellenére megyek, mert megtanultam: nem szabad halogatni a számunkra fontos dolgokat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy annyi időnk van, mint amennyire gondolunk.