Kettő és egy éve, avagy terasztól jobbra és balra

Pontosan két éve ezen a napon munka előtt futni voltam. Előző este dobozoltam. És okosan ettem.

Hogy hogy volt ez rá két évre, azaz ma? Munka előtt elpakoltam, elmosogattam, felsöpörtem. Előző este főztem egy mappa tojást, most ez a leggyorsabb módja a dobozolásnak. Abból tettem hármat egy zacskóba reggelire. És okosan ettem (egyébként egész héten).

Majdnem pontosan két éve (május 22-én) véletlenül a futócipőmben mentem dolgozni. Emlékszem, mennyire tetszett a gyerekeknek, és arra is, mennyire kényelmes volt egész nap abban trappolni. Az a nap óta vagy futó- vagy túracipőben dolgozom.

2017-ben a 20. héten 945km-em volt, tavaly 764, most a 20. héten 804km haladásnál járok.

Már ötödik éve lakom az arborétumomban. Fák, röpködő bogarak, madarak. Rigó, cinke, bagoly, harkály... Idén kaptam a terasz mellé jobbra egy méhrajt.

Napok óta figyeltem egy rigót: leszáll csőrében bogárral a teraszom előtti fűzfára, onnan szorosan a fal mellett elrepül. Ma utánanéztem, hova, talán látom a fészkét. Nem fogjátok elhinni: a teraszom bal oldalán a falban van a rigófészek! Eddig két fiókát láttam csőrtátogatva a lyuknál, persze mire lefotóznám, behúzódnak. De a lyukat azért lefényképeztem.

Sőt lentről látni: a nagyszoba falnál kívül van egy másik fészek is a falban. Bent büdös bencék, legyek, volt már denevérem is, azt hiszem, lassan beépülök az arborétumba. Vagy az belém? :)

Szívem csücske 2.

Tavaly Nagypallon tanítottam, szerveztem egy német népismeret kirándulást Geresdlakra.

Idén Babarcon tanítok, szerveztem egy német népismeret kirándulást Geresdlakra. :)

Tavaly nagyon meleg volt, idén nagyon hideg. De az időjárás kegyes volt hozzánk: ma végre nem esett az eső.

Csak ismételni tudnám magam, így ide linkelem a tavalyi bejegyzést.

Idei pár kép:

Hétfő- csak úgy

Akármennyire borult az ég, borítsa bármilyen sötét felhő, fújjon a szél viharosan, mindezt május közepén, biztos, hogy nem marad így. És van ebben is csodálatos. Ráadásul nem kell hunyorogni a napfénytől és nincs ájultató kánikula. Lesz még sok napos reggel, szép, mint a tegnapi. Az arborétumom a sok esőtől pedig csak egyre gyönyörűbb, már harsogó zöld. És ha csak pár percem van is rá, jó nézni a rigókat, akik most találnak élelmet, így mindegyik a csőrében bogárral vagy kukac-reggelivel szálldos az ágakra és el.

Ma délelőtt többször kérdeztem magamtól: Ugye már péntek van? Mire hazaértem, "megbeszéltem magammal" a dolgokat. A nyavajgásnak, panaszkodásnak semmi értelme. Annak viszont igen, ha tudunk örülni apróságoknak is. Pl. hogy X. megsütötte a rakott zöldségemet és ízlett, hogy gyönyörűen nő a petrezselymem.

Vagy hogy habár kimaradt ma az ebéd, de gyors és finom korai vacsorát sikerült összeütnöm (sült hal, párolt zöldség reszelt mozzarellával) otthoni alapanyagokból.

Hogy a szeretteim jól vannak.

Hogy a múlt héten megállt órám újra elindult, sőt siet is. 😃

Minden másra ott a mászterkárd.

19. heti összefoglaló

1. hét összefoglaló itt
2. hét összefoglaló itt
3. hét összefoglaló itt
4. hét összefoglaló itt
5. hét összefoglaló itt
6. hét összefoglaló itt
7. hét összefoglaló itt
8. hét összefoglaló itt
9. hét összefoglaló itt
10. hét összefoglaló itt
11. hét összefoglaló itt
12-13. hét -
14. hét itt
15-16. hét -
17. hét itt
18. hét -

A múlt hetet (18. hét) még megadtam magamnak sportmentesnek. A 18. hét zárása: 12km, 2019-ben addig 791km a haladás összesen.

Elég nehéz hétvége volt. Végig görcsölt a hasam, konkrétan nem tudtam magammal semmit kezdeni. De nagyon hálás voltam, amiért most nem kellett így dolgoznom.

Lelkileg sem volt könnyű a hétvége. Amikor kezdtek volna bőven a fejem fölé tornyosulni a sötét fellegek és a kérdések, hétfőn jött a hír, hogy M. (a húgom fia) a sürgősségin kötött ki, a folyamatos hányás és láz a cukorbetegeknek nem játék. Egyből tudtam, mennyire fontosak a saját problémáim...

A kedd rendesen káosz volt, de ez is elmúlt. A kolleganőim cuki műsort készítettek a gyerekekkel az anyukáknak.

Szerda

Csütörtökön lezártam a jövő heti kirándulás tervezést, egyeztettem minden érintettel.

Pénteken Madarak és fák napja alkalmából aranyos kis játékos verseny volt a suliban.

Szombaton Hőgyész, anyuék, és keresztapám szülinapja.

A legminibb családtaggal, és ő is már négy éves lesz...

Naivan azt hisszük, van elég időnk. És hogy ha egyszer valamit elértünk, úgy marad. Pedig megszabott időnk van. És ha nem hisszük el, hogy semmit nem irányíthatunk, mert minden úgyis úgy lesz, ahogy lennie kell, akkor is úgy lesz.

Heti haladás: 13km. Idén eddig összesen 804km.