A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szeretet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szeretet. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. március 2., vasárnap

Szombat-vasárnap

Péntek este értünk Gunarasra. Vacsora, punnyadás, alvás. Kemény 4 órát sikerült aludnom, de azt legalább egybefüggően.

Szombaton reggeli, punyi, délután kis wellness, kis séta, vacsora, punyi, alvás. És talán másfél-két éve először aludtam este 11-től reggel 7-ig egyfolytában. Jó, kétszer fent voltam, pipilni és inni.

Jó volt egy mini luxus.


A legnagyobb luxus ilyenkor az, hogy nem kell főzni, mosni, takarítani, csak válogat az ember a kész ételek közül, leül, eszik, aztán felkel és megy, amerre akar.




A strandon sétáltunk. Nagyon közeledik a tavasz.



Érdekes volt, hogy a medencékben benne hagyták a vizet, és hogy a természet mennyire képes megújulni még így is.


A medence teljes mélységében élt a víz.


Vasárnap összepakolás, reggeli, kicsekkolás. Vicces, hogy februárban mentünk, és márciusban utaztunk haza. :)

Aztán Hőgyész, keresztanyum.

Volt "Nagy Asztal", nem tervezett, de ott voltak unkanővéremék, aztán befutott unokaöcsém is. Én egyszerűen imádom, amikor így együtt vagyunk, minden faxni nélkül, csak eszünk, beszélgetünk.


Ebéd után mondtam keresztanyumnak, nézzünk fotókat. Hát kincsek ezek, egy csomót lefotóztam magamnak. 

Itt egy, ami mamiéknál készült, amin éppen táncolunk papival. Az arcom mindent elárul. És nekem ezek voltak mamiék, Hőgyész, a Tátra utcai ház: maga a biztonság, a megbízhatóság, a boldogság, a szeretet. Nagyon hiányzik minden eltávozott szerettem, nagyon hiányzik a hőgyészi ház és mindaz, amit számomra jelentett.

2024. december 25., szerda

...



"Ott vagy otthon, ahol hazavárnak. Ahol a csendnek értelme van, az illatnak íze, a szívnek néma aggodalma. Ott vagy otthon, ahol önmagadhoz térsz haza, ahol nincs elvárás, helyette szeretet van. Azért, mert vagy."

 Todorovits Rea 



2024. szeptember 20., péntek

Állj meg egy pillanatra...




"Az egész világ megállt ma reggel.
Tudod, miért? Mert egy 8 éves tankja üres lett.
A fiúk már az íróasztaluknál kezdték az iskolai napot, én pedig munkába készülődtem, amikor észrevettem, hogy a legkisebbem a fürdőszobában áll és az arcát törölgeti.
Megálltam az ajtónál és megkérdeztem, hogy jól van-e. Lecsorduló könnyek között nézett fel és megrázta a fejét. Amikor megkérdeztem, hogy történt-e valami, megint megrázta a fejét.
Leültem a kád szélére és az ölembe húztam. Mondtam neki, hogy néha a szívtartályaink kiürülnek, és ilyenkor újra kell tölteni őket.
Ekkor már zokogott a mellkasomon, én pedig szorosan öleltem.
Megkérdeztem, érzi-e, hogy a szeretetem feltölti őt?
Egy bólintással válaszolt, és a könnyek lassan alábbhagytak...
Vártam egy percet...
‘Elérte már a lábujjaidat? ’
Megrázta a fejét, nem...
„Oké, kicsim. Addig maradunk, ameddig csak kell. A munka most nem számít. Az iskola sem fontos. Ez itt ma a legfontosabb dolog, rendben? Visszatöltelek a csúcsra. Jó lesz? ’
Öleltem és öleltem, teljes szeretetemmel.
Még egy perc..., és még egy.
'Érzed már, hogy tele van a szíved mami szeretettel? ’
'Igen... ’
Szemébe néztem és láttam, hogy ragyogni kezd, telítődött, feltöltődött, és végre újra mosolyog! Én is.
Szóval figyeljünk egymásra! Lehet, hogy nem 8 éves vagy, lehet 28, 38, 48 vagy bármennyi, de időnként MINDANNYIAN üresen futunk, ahogyan ő tette.
Mindannyiunknak szünetet kell tartanunk, és meg kell állnunk egy pillanatra, hogy feltöltődjünk. Szentírás, ima, napfény, imádság, ének, nevetés, barátok, ölelések. Töltsd újra a "tankodat", különben ok nélkül is túlcsordulnak az érzelmeid (düh, könnyek, harag, elcsukló hang és társai).
Állj meg egy pillanatra! Töltődj fel és segíts másnak is ebben. Ez a nap legfontosabb része."

2018. szeptember 6., csütörtök

A szeretet ereje, avagy amikor csoda történik

Van egy "fixa ideám". A gyerekekről. Pontosabban arról, hogy például az iskolában nincs olyan, hogy "rossz gyerek". Aki nem a társadalmi normáknak megfelelően viselkedik, azzal történt valami. Az nehéz körülmények között él, esetleg nem kap elég/megfelelő szeretetet, éhes, fáj valamije (...), de lehet, hogy csak rossz napja van. Ők még gyerekek. Kicsik. Nehezen tudják megfogalmazni, mi van velük. Ahelyett, hogy beszél(get)nének a gondjaikról, belerúgnak a másikba, megcsípik, meghúzzák a haját (...). Ha "rossz" valaki, kapásból tudom, hogy valami van a háttérben. Nem vagyok pszichológus, és sokszor sajnos idő sincs az alapos beszélgetésre, de hiszek a jóság és a szeretet erejében. Én szívvel "büntetek". És csodák történnek.


Ma tesin az egyik kisgyerek minden indok nélkül elkezdte piszkálni a társait. Kértem, hogy úgy bánjon velük, ahogy ő is szeretné, ha vele bánnának. Mosolygott, játszott tovább. Pár perc múlva folytatódott az egyre durvább kötözködés. Megszakítottam az órát, csajos pink sípomat megfújva felállt a tornasor. Elmondtam azoknak, akik nem tudtak a problémáról, miről van szó. És megbeszéltük, hogy közösen fogunk "büntetni". A rosszalkodót magam mellé állítottam, átkaroltam a vállát, szemben a többiek. Annyit kértem, mondjon mindenki egy JÓ tulajdonságot a "delikvensről". Nagy csönd. Majd bátortalanul emelkedett egy kéz: "Okos". Majd a következő: "Jó vele focizni". Aztán egyre több kéz volt a magasban. A "rossz gyerek" lassan fel merte emelni a fejét, arcán egyre szélesebb volt a mosoly. Egyszer csak valaki odalépett hozzá a tornasorból: "Ne haragudj, hogy tegnap kiabáltam veled", és kezet fogtak. A "rossz gyerek" erre: "Köszönöm". Jött valaki más is a tornasorból: "Sajnálom, hogy a múltkor gonoszkodtam veled". Ölelés. "Köszönöm." És ez így ment percekig. Őszintén mondom: alig tudtam visszatartani a könnyeimet. Számomra ez csoda volt. És egészen óra végéig boldogan játszottak tovább, senkire még csak rászólni sem kellett.