Kedd

Reggeli: szendvics

Ebéd: lecsó (tojásos, nyami), egy kis kifli

Vacsora: pár falat borsófőzelék, egy fasírt

Folyadék: számolni sem tudom, sok volt (2+ liter)

2. munkanap a szabi után. Megint majdnem egész délelőtt iskolatitkári feladatok. (Hűvös volt a tanáriban a tegnapihoz képest, 28 fok...) Amire végeztem, rájöttem, hogy valami nem stimmel. Úgyhogy holnap felhívom a tankerületet segítségért (és remélem, nem kell előről kezdeni az egészet. Megjegyzés: nem vagyok iskolatitkár, az egy másik szakma.............).

Volt évnyitós próba, jöttek a -már nem nyaraló- gyerekek. A könyvtárban voltunk, álltam az első polc előtt. Ahogy hátranéztem B-re, valami sárga könyv a látóterembe került. Amikor kis idő múlva újra hátnapillantottam, a szemem ráfókuszált a könyvre. Bagdy Emőke: Hogyan lehetnénk boldogabbak? Felütöttem, a mondat, amit megláttam, megfogott. Mivel egy kis elsős anyukája a könytáros, és ott volt, kikölcsönöztem a könyvet. (Csak legyen időm, energiám olvasni, ma este már elkezdtem.) (Bagdy Emőkével kapcsolatos 14 éves bejegyzésem itt található.)

Voltam L-éknél kb egy hete. Ő volt tanítványom, egy napon van a szülinapunk. Készített nekem ajándékot, de csak 26-án bonthatom ki. Hát most elővettem, mert holnap, amikor csak megébredek, már megnézhetem, nagyon kíváncsi és izgatott vagyok! Ha holnap alkalmas lesz neki(k), átugrok, mert hogy én is készültem neki kis ajándékkal (anélkül, hogy tudtam volna, hogy ő is előre gondolt rám).

Munka után fodrász. Ritkán járok, most sikerült eltüntetni a majd 10 centis ősz lenövést nem teljes fedésű festéssel. 

Holnap reggel gyógytorna, aztán munka.

Hogy is mondjam el...

... most, hogy 11 napja nem vagy velünk, nem is tudom, hogy kell csinálni, ha beszélgetnék veled. Látod, ami történik? Tudsz róla valahogy? Ha mondanék, elmesélnék valamit, elég, ha gondolatban teszem vagy ki is kell mondanom a szavakat? Érzed a rezgéseimet? "Átmegy" minden a láthatatlan szeretet-szálon? (...)

Októberben festetted utoljára a hajamat. Mindig nálad csináltuk. Emlékszel? Mostad le a festéket az új szuper zuhany-csapoddal a mosdónál és rosszul lettél. Azt mondtad, wc-re kell menned, aztán a szobádban találtalak meg, feküdtél. Mosolyogtál és azt mondtad, semmi baj, csak le kellett dőljél kicsit. (Akkor már sejthető volt, hogy baj van, de még nem mentél orvoshoz.)

Novemberben a húgom festette a hajamat. Szintén nálad. Te már nagyon nem voltál jól. Megint új színkombinációt próbáltunk ki, egész jó lett.

Ma nélküled, itthon került sor a hajfestésre. Persze minden kellék nálad van még, így rögtönöztem. M. segített hátul festeni, ahol nem látom. Most négy különböző színt kevertem, és képzeld, majdnem pont olyan, amilyet szerettünk volna mindig.

Nem egyenesítem ki, mert azt te tudtad igazán klasszul (és mert olyan hosszú, hogy a karom túl rövid hozzá).

Voltam a Takarékban. Kitöltöttek egy halálozás bejelentő nyomtatványt, elkérték a kártyádat. 

A Jyskben is jártam, vettem a temetésre vázát.

Megnéztem nálad a postaládát, felvittem a befizetett csekkeket. És képzeld, nem sírtam. (Na kellett hozzá akaraterő.) Sőt egész nap nem sírtam a blogírásig. (...)

Még mindig imádkozom érted elalvás előtt. Remélem, jó helyen vagy, ahol nincs fájdalom, szenvedés, legyél/létezz bármilyen formában is, bárhol. Aztán még mindig sírva alszom el...

Ihaj, csuhaj

Tíz éve fekete hajam volt. 

Ma ildomos volt egy hajfestés.

Keverjünk bele egy kis metálosat, hogy ne legyen olyan sárga! 

Nem lett sárga. 

🤣🤣🤣

 

Hétfő

Jesszus, naptár nélkül fogalmam nincs, milyen nap van...

Ma elérkezett a korai felébredésem eddigi csúcs- avagy mélypontja: hajnali fél 3-kor. Visszafeküdtem (eddig nem szoktam, még akkor sem, ha 3-kor ébredtem), mert abnormálisnak tartom, hogy hajnalok hajnalán kezdem meg a napomat, és nem csoda, ha nem bírok nap közben magammal. Irtó nehéz visszaalvás után fél 6-kor keltem órára. A világomat nem tudtam. Keltem, mert mára hűvöset mondtak reggelre, és főzni kellett. Krumplifőzelék készült kolbásszal és tonhal fasírt. Amire megvolt, olyan fáradt voltam, hogy a többit majd holnap reggel készítem.

Nagyon kínlódtam egész nap, de nem feküdtem le aludni. Hamarosan dolgozom, bírnom kell, legalább ébren... A mosogatnivaló várt, csak vár, és este van: most is vár. A krumplis cuccok már úgyis rendesen belediffundálódtak az edényekbe, reggelre sem lesz rosszabb...

Ki sem mozdultam a lakásból. Hatig. Aztán kacagtam egyet magamon, hogy még igazán lusta se tudok lenni, elmentem a boltba és megcsináltam a 6000 lépést.

A hajam borzalmas állapotban van. Olyan 20 éve festve folyamatosan, ami az amúgy is roppant száraz hajnak nem tesz jót. Mivel rendesen (kb 90 %-ban) ősz vagyok már, gondoltam, hogy a természetes ősz színhez hasonlóra befestem és hagyom lenőni. Találtam is festéket, tegnap anyu befestette. Kicsit sötét, napfényben egész jó. 

A hasam ma délig nullás volt, aztán 0 és 5 között hullámzott. Az energiaszintem a béka hátsója alatt. Este 3/4 9. Megyek aludni. Nem állítok be órák. A cél: végigaludni az éjszakát hajnali ébredés nélkül. Hajrá!