Az ipari méretű tejtermelés és tejfeldolgozás
százmilliárdos piac az egész világon. Mint tudjuk, ez általában nem segíti elő a
tisztánlátást.
A tej rövid története
Az emberiség történetében 8-15 000 évvel ezelőtt forradalmi változások történtek a táplálkozásban. Kialakult a földművelés és az állattartás. Ezt általában fejlődésnek szokták tekinteni, holott valójában a hirtelen megnövekedett népesség miatt előálló élelmiszerhiány okozta krízisről beszélhetünk. A krízis szükségmegoldásokat szült, így lettek a gabonafélék és a tej mindennapi táplálékunk.
Elődeink, akárcsak a többi emlős, csak a szopási időszakban rendelkezett a tejcukrot lebontani képes laktáz enzimmel. A laktáz enzim mind az emlősökben, mind az emberiség nagyobb részében felnőttkorra inaktiválódik. Az elmúlt nyolcezer évben azonban az állattartó pásztornépekben, különösen éhínségek idején, nagy szelekciós nyomás nehezedett a laktóztolerancia fennmaradására. Európában, Nyugat-Indiában és Afrika Szahara alatti területein a népességben nagy arányban fordul elő laktóztolerancia, vagyis az itt élők -látszólag- gond nélkül tudják fogyasztani a friss, feldolgozatlan tejet is. Ezeken a területeken a népesség 90%-a képes a laktóz lebontására. Ez azonban nem jelent anyagcsereszintű alkalmazkodást a tehéntejhez. Mivel az emberiség évmilliókon keresztül nem fogyasztott tejet, ez felveti annak a kérdését, vajon milyen hatással van az emberi szervezetre a tej többi alkotóeleme? Amit ugyanis az emberek ma "ősi" tápláléknak tekintenek, az legjobb esetben is csak régi, de rosszabb esetben a modern élelmiszeripar pár éves kreálmánya. Ma a civilizált világ lakossága napi energia felvételének tíz-húsz százalékát tejből és tejtermékekből fedezi. Az emberi szervezet számára nem minden hasznos, ami ehető." (Megjelent: IPM 2009 október (Szendi G: Paleolit táplálkozás könyve fejezetének rövidített változata. Teljes cikk itt.)
Még mielőtt olvastam volna Szendi Gábor könyvét, már tudtam, hogy a tejtermékek és én az két, külön, nem összeegyeztethető kategória. Imádom a tejet a kávéban, imádom a túrót, a friss sajtot, de már 2012-ben észrevettem, hogy nem jó hatással vannak rám. Először csak fájdolgált a hasam. Aztán szörnyű szelek kínoztak. Ez gyomorgörccsé, majd bélgörcsökké erősödött. A végén hasmenés és hányás várt rám, ha bepróbálkoztam. A legszörnyűbb egy 2 napig tartó hányás ÉS hasmenés EGYSZERRE című népi játék volt, ami után már 100 %-osan tudtam: a tejtermékek sajnos nem barátaim. Kis totális "tejszünet" után áttértem a laktózmentes termékekre, de ezekből sem ehettem korlátlan mennyiségben. Ma pedig már ott tartok, hogy nem futok tovább olyan szekér után, ami nem vesz fel. A juharszirup kúra után az első lépés a tejtermékek kiiktatása lesz.
A könyvet mindenkinek ajánlom. Akár csak érdekességként, akár azoknak is, akik tökéletesen egészségesek, azoknak is, akik szélesíteni szeretnék a látókörüket; de azoknak mindenképp, akiknek súly-, étkezési, emésztési problémái vannak, vagy egyéb más betegségtől szenvednek.
Az emberiség történetében 8-15 000 évvel ezelőtt forradalmi változások történtek a táplálkozásban. Kialakult a földművelés és az állattartás. Ezt általában fejlődésnek szokták tekinteni, holott valójában a hirtelen megnövekedett népesség miatt előálló élelmiszerhiány okozta krízisről beszélhetünk. A krízis szükségmegoldásokat szült, így lettek a gabonafélék és a tej mindennapi táplálékunk.
Elődeink, akárcsak a többi emlős, csak a szopási időszakban rendelkezett a tejcukrot lebontani képes laktáz enzimmel. A laktáz enzim mind az emlősökben, mind az emberiség nagyobb részében felnőttkorra inaktiválódik. Az elmúlt nyolcezer évben azonban az állattartó pásztornépekben, különösen éhínségek idején, nagy szelekciós nyomás nehezedett a laktóztolerancia fennmaradására. Európában, Nyugat-Indiában és Afrika Szahara alatti területein a népességben nagy arányban fordul elő laktóztolerancia, vagyis az itt élők -látszólag- gond nélkül tudják fogyasztani a friss, feldolgozatlan tejet is. Ezeken a területeken a népesség 90%-a képes a laktóz lebontására. Ez azonban nem jelent anyagcsereszintű alkalmazkodást a tehéntejhez. Mivel az emberiség évmilliókon keresztül nem fogyasztott tejet, ez felveti annak a kérdését, vajon milyen hatással van az emberi szervezetre a tej többi alkotóeleme? Amit ugyanis az emberek ma "ősi" tápláléknak tekintenek, az legjobb esetben is csak régi, de rosszabb esetben a modern élelmiszeripar pár éves kreálmánya. Ma a civilizált világ lakossága napi energia felvételének tíz-húsz százalékát tejből és tejtermékekből fedezi. Az emberi szervezet számára nem minden hasznos, ami ehető." (Megjelent: IPM 2009 október (Szendi G: Paleolit táplálkozás könyve fejezetének rövidített változata. Teljes cikk itt.)
Még mielőtt olvastam volna Szendi Gábor könyvét, már tudtam, hogy a tejtermékek és én az két, külön, nem összeegyeztethető kategória. Imádom a tejet a kávéban, imádom a túrót, a friss sajtot, de már 2012-ben észrevettem, hogy nem jó hatással vannak rám. Először csak fájdolgált a hasam. Aztán szörnyű szelek kínoztak. Ez gyomorgörccsé, majd bélgörcsökké erősödött. A végén hasmenés és hányás várt rám, ha bepróbálkoztam. A legszörnyűbb egy 2 napig tartó hányás ÉS hasmenés EGYSZERRE című népi játék volt, ami után már 100 %-osan tudtam: a tejtermékek sajnos nem barátaim. Kis totális "tejszünet" után áttértem a laktózmentes termékekre, de ezekből sem ehettem korlátlan mennyiségben. Ma pedig már ott tartok, hogy nem futok tovább olyan szekér után, ami nem vesz fel. A juharszirup kúra után az első lépés a tejtermékek kiiktatása lesz.
A könyvet mindenkinek ajánlom. Akár csak érdekességként, akár azoknak is, akik tökéletesen egészségesek, azoknak is, akik szélesíteni szeretnék a látókörüket; de azoknak mindenképp, akiknek súly-, étkezési, emésztési problémái vannak, vagy egyéb más betegségtől szenvednek.
