Szeptember 1.

Habár nem kezdtem ma a suliban az új tanévet, volt benne részem. A szomszéd ház mögött van egy iskola, mivel reggel még hűvös volt kint és nyitva voltak az ablakok, hallottam az egész tanévnyitót...

Napok óta alig alszom a fájdalom miatt. Nem volt kérdés, ma hívtam az Urológiai Klinikát, hogy csináljanak valamit, mert nem bírok így ki még két hetet a műtétig. Nem volt bent az orvosom, holnap telefonálok újra, de mindegy, kivel, csak beszéljek egy szakival, mert ezt a fájdalmat képtelenség elviselni...

M. éjjelente kérdezi, hívjon-e mentőt. Erre csak nagy vonalakban emlékszem, de ma megkérdeztem tőle, tényleg kérdez-e vagy csak álmodom. sajnos kérdez. Mert nyöszörgök...

Kérdeztétek, nézek-e filmeket. Jelentem: már "kinéztem" a Netflixet és a Disnex+-t. Általában bóbiskolok a filmeken, sokra nem is emlékszem.

A veseköves csoportban sokat olvasgatok, néha kérdezek is. A vesebeteges csoport főleg horror kategória, transzplantáció, dialízis..., basszus, mennyi kínzás létezik ezen a földön, mennyi fájdalom..., nem gondolom, hogy ez normális, hogy ennek így kell lennie...

És megint itt az éjjel. Bevettem a koktélt, tudom, hogy 1, max másfél óráig hat... 

Istenem, bár SOHA SENKINEK ne kellene ilyen fájdalmakat átélnie...

Szerda

Elindult hát a tanév.

A cuki tanévnyitó után volt ám csacsogás, mesélés, új tolltartó, ceruza, benti cipő, fülbevaló (...) mutogatás. :)

A 3-4. osztállyal voltam egész délelőtt, nagyon gyorsan eltelt az idő.

Délután elkészült minden papír, irat, dokumentum, aminek meg kell lennie és leszerveztünk sok mindent az évre.

Megint hulla voltam, amire hazaértem.

A mára pakolt kajcim ízlett, nem fájt tőle a gyomrom sem, így ma kora este ugyanazzal készültem holnapra tízóraira és ebédre. Az ebédből rögtön 2 adag készült.

Reggelire a rántotta alig csúszott le. Én ugyan szeretem, de a gyomrom azt mondta: holnap inkább más legyen.

Így aztán zabkása készül majd reggel, próba-cseresznye. ;)

Nagyon hálás vagyok az endócskámnak, hogy ma nyugton volt, és csak egy gyenge feszítéssel éreztette a jelenlétét és így hagyott dolgozni. Az iszonyatos energiahiány így is minden áldott nap velem van, hát cipelem magam ide-oda, lihegek, de tolom a szekeret.

 

Évnyitóra készen...

... testben:

... és lélekben:

Péntek: szeretetbuborék

Ment a nap a maga útján. Abban a pillanatban, amikor megszólalt az ébresztő, tudtam, hogy ma lesz az évnyitó. Az első nap egy új iskolában, újra új munkahelyen. Ha jól számolom, a 11-en. A szívem a torkomban dobogott: még sosem beszéltem évnyitón, ma fogok. Már több száz gyereket tanítottam, mégis izgultam, hogy fogadnak majd.

Hűvös volt a reggel. Csak jöttem-mentem, nem jutottam egyről a kettőre. Szinte megbénított az izgalom. 

"Csak a jelen pillanat a tiéd. Legyen az boldog vagy fájdalmas, élvezd, mert soha többé nem tér vissza."

Mély levegőket vettem, már szédültem, amikor eszembe jutottak a fenti sorok. A jelen pillanat. Igen: most itthon vagyok. Itthon. Minden csendes és nyugodt. Ne izgulj, ráérsz vele. A lakás minden pontján tudatosítottam magamban, hogy most hol vagyok, most mit csinálok éppen. És hogy minden rendben van és rendben is lesz. Arra figyeltem, amit éppen tettem. Még az odaúton, vezetés közben is figyelmeztettem magam: most itt vagyok, vezetek, szeretem.

A bejáratnál ez a kép fogadott:

Az épület már nem volt új számomra, csak a kidekorált ablakon keresztül beszűrődő barátságos, kellemesen meleg, simogató, az ablak színeitől színessé vált napfény.

Ideges voltam, kiszáradt a torkom, mosdóba kellett mennem, izzadt a tenyerem, majd' elájultam, ennek ellenére jól sikerült az évnyitó és az egész első nap. A kollegáim nagyon rendesek, a gyerekek pedig... Megismertem egy csipet csapatnyi kis csodát. És kaptam annyi őszinte kérdést, kíváncsiságot, ölelést, puszit, csillogó szemű várakozást, tündéri rajzokat, szép hangú éneklést, amit hazafelé alig tudtam begyömöszölni az autóba. Ez az óriási szeretetbuborék a lelkemben késő estére kipukkant, és könnycseppekként csordogált végig az arcomon.

Hiszem, hogy minden okkal történik. A jó is, a rossz is. Hiszem, hogy okkal kerültem ide is. És tudom, hogy az első lecke az lesz, hogy amellett, hogy tudok szeretet adni, megtanuljam elfogadni is. 

Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha