Csütörtök

Annyira ügyesen időben aludni mentem tegnap, hogy majd korán felkelek, korán megyek B-ra, mert sok a munka, a sulikezdés előtt még kismillió dolgot meg tudok csinálni, például készülni órákra. Tényleg ügyesen fel is keltem, viszonylag gyorsan "megéberültem" ( 😎 ), tusolás, kajabepakolás, minden, juj, de jó, indulhatok. Mentem még egy kört a lakásban: valami nem stimmel. De mi? Aztán rájöttem: ma nem B-on kezdek... Sebaj, van még egy órám az indulásig, akkor készülök itthon (khm, megint munkaidőn kívül, saját internet, saját áram...).

A munkanap megvolt (megint egyensúlyban, bosszúsággal is, de sok örömmel, öleléssel, ajándékkal), nagyon fáradtan értem haza. Siettem is, mert időpontom volt a reumatológiára (14.30).

Aki mostanában kezdte olvasni a blogot: vállfájdalom miatt aug. elején a háziorvos kiírt 10 fizikoterápiás kezelést és kaptam beutalót a reumatológiára. Aug. első hetében időpontom is volt, elküldtek DEXA vizsgálatra és kaptam még 5 kiegészítő fizikoterápiás kezelést. A DEXÁ-ra is hamar kaptam időpontot. Eredmény: csípőben kezdődő, a gerinc alsó szakaszán súlyos csontritkulás. Labor is volt: szinte tökéletes. Közben fogászati góckutatásra is kellett mennem, megvolt. Ezekkel az eredményekkel telefonon kellett jelentkeznem a reumatológián: felírtak 30ezer NE D-vitamint (kéthetente), kalciumdús étrendet, időpontot mára kaptam. Megjelenés 14.20-kor. Behívtak 15.45-kor...

A főorvos asszony nem fogadta el a góckutatás-jelentést, így újra mehetek góckutatásra (megjegyzem: az előző 25ezer Ft volt), aztán jelentkezzek telefonon időpontért a reumatológiára. (Megjegyzés: ha annyira súlyos a csontritkulásom, és ha annyira mellékhatás-mentesek a rá felírandó gyógyszerek/injekciók, akkor miért kell várnom augusztus óta a kezelés megkezdésével?) Egy lépés előre, kettő hátra.................

.........................................................................................................................

És ezt csak úgy....

Voltunk boltban, vettünk sajtot (amit boltban már nem szoktunk, csak háztól, de most nem jött össze, ennek a -z feltüntetett- összetevői nem voltak nagyon rosszak és akciós is volt), amin megláttam egy logót, amit még sosem azelőtt. 

Rákerestem:

És akkor tényleg csak úgy itt hagyom továbbgondolásra......................

 

Szerda: hosszúúú

Nehezen keltem, de aztán felturbóztam magam. :)

B-on 3 óra (mivel összevont, szorozd meg 2-vel), volt sok jó élményem, sok gyerkőcnek csillogott a szeme, a kicsikkel tanultunk új játékot (haha, azt hiszik, hogy játék, közben kőkemény szótanulás), a nagyokkal eljátszottuk A három kimalac mesét németül, tanultunk új dalt (...).

Aztán robogás át Sz-be (robogás! 30-cal egy traktor után). Ott egy elsős német (az egész csapattal, ketten A-val, de főleg ő vitte a prímet, amit köszönök is, a köhögésem sokszor rám tört, nagyon kellemetlen...). ". osztályos német, a saját csapatommal. Hát ezek a gyerekek hihetetlenül ügyesek. És a jó fele kis banda csillogószemű is, azaz lelkesek, tanulni akarnak, olyan cukik! Olyan lelkesek, hogy ma még óra után is páran maradtak (így én is), mert ők is akartak olvasni.

Aztán 2 lyukas óra, ami nem elég arra, hogy egyek is, készüljek is, Krétát is írjak. Úgyhogy ettem, mivel hóvégi zárás van, a Krétát is megírtam, és sikerült egy (1) holnapi sz-i órára készülnöm. 8. órában (14.40-től 15.20-ig (!!!!!!!)) a kis 3. osztállyal népismeret. Azért megcsináltuk. :)

Fél 5 körül értem haza, rögtön főzés, mosogatógép bepakolás, zöldbab fagyasztás (M. hozta a piacról, mmm!). Dobozolás holnapra.

Reggeli: szendvics. (Mindig félbevágom, így könnyebb az alig néhány fogammal megennem.)

Tízórai: alma, mag.

Ebéd: krumplileves (csupa házi, friss, piaci dologból), zöldbabfőzelék (szintén piacról), tükörtojás (házi tojiból, kolléganőmtől).

Ma vacsira 1 cső főtt kukoricát ettem (mert azt is hozott M., vegyszermenteset, isteni!).

Este fél 8-kor ültem le. Pont akkor pottyant be egy anyuka üzenete: Mikor felelnek x-ék az y témából. Bocs, ledolgoztam a 8 órámat, nem nyitom meg az üzit. Rá fél órára, azaz este 8-kor ugyanettől az anyukától a következő üzenet: "?" Hát elnézést kívánok, holnap reggel, a munkaidőm kezdetén majd válaszolok neki. (Ráadásul a házit mindig megbeszéljük, bejelöljük, felírom a táblára, beírom a napközis füzetbe, aztán beírom a Krétába, a napközis tanító elmondja nekik, amikor elkezdik a házit, bocsesz, ha valaki ezután sem tudja, hát tényleg sorry. (Ha én vagyok a bunkó tanító néni, szóljatok.)

Ja, és készülnöm kellene még holnapra. Közben este fél 9 lett. Szerintetek?

 

Kedd : egyensúly

Tegnap készítettem elő az egyik sz-i német órát. Sok munka, de megérte.

Mozgás, szocializáció (figyelj a másikra, kérhetsz segítséget...), finommotorika (tépés), ragasztás, olvasás, szövegértés, színek gyakorlása, szógyakorlás, másolás gyakorlása egy feladatban.

Öt mondat 5 színnel 5 különböző helyen, le kellett tépni egyet, megkeresni a feladatlapon, melyik kép jelentése, odaragasztani, a mondat alapján a képet kiegészíteni, lemásolni.

Nagyon élvezték, és én is, hogy élvezik.

(Ezzel a csapattal tavaly kegyetlenül nehéz volt, idén szabályalkotással kezdtünk és betartjuk, emellett az osztályfőnökük is betartatja a szabályokat, így idén egyszerűen szeretek velük dolgozni és lehet is.)

Volt ma 3 nagyon kemény órám, gyerekek, helyzetek, akikkel/amikkel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, ahol elfogy a 30 évem tapasztalata, és hiába tudjuk így is megcsinálni, amit meg kell, kudarcnak élem meg. De fejlődés: már nem elemzem ezt agyon, így volt, holnap megpróbálom másként/jobban.

Eszméletlen nagy élmény, hogy B-on a gyerekek imádják a Hans, bleib ta... dalt, ami a könyvemből való, mami énekelte fel nekem anno, és a gyerekekkel tanuljuk. Ülök a tanáriban (írom a Krétát...), és hallom, hogy két kis harmadikas a folyosón énekli, svábul. Mamikám egészen biztosan tapsikol ilyenkor örömében a Holdon túl. Nekem pedig -ahogy a húgom mondaná- a szívem megtelik szeretettel.

Munka 2-ig, majd gyorsan haza, egy időpont egyeztetés volt valami miatt (amiről remélem, hogy soha nem kell írnom majd).

A suliban is pörögtem ezerrel, amint hazaértem és megvolt az időpont-egyeztetés, már álltam is neki a házimunkának, főztem, dobozoltam...

... elkészítettem a vacsorámat is (tonhal saláta).

Az orrom még folyik, a köhögés rohamokban jön (és elég kínzó), ma reggel megint mellkasi szorítás volt, de már nem dőlök be neki: lélegeztem, figyeltem magam: attól volt, hogy rástresszeltem a mai munkanapra. De aztán beszélgettem magammal, és meg is szűnt.

Még mindig túlságosan koncentrálok a munkára, érzem, hogy szippant a mókuskerék befelé, de nem szabad hagynom. Az élet nem a munka(hely), szép idő van, holnap ki kell használnom.

Dobozolás

Munka után főzés, dobozolás a holnapi munkanapra.

Reggeli: szendvics.

Tízórai: alma, magok.

Ebéd: tortellini, sajtszósz, saláta.

Hétfő

Ahogy megélem a munkás-mókuskerekes mindennapokat, az egy vicc... Mert megcsinálom. Mosolygok. Mindig, minden változk. Nem tudok előre tervezni. De ott vagyok, csinálom. Sír-vígasztalom. Bepisil-intézem. Szomorú-mosolyt csalok az arcára. Dühkitörés-nem csillapodó-csakazértis-még mindig-és tovább-és nincs vége-próbálkozom, de elfogytam... Stop.... 

Vasárnap

Hű, roppant élménydús hétvége volt, de minden pillanata töltött, amire óriási szükség van manapság.

Szombaton a húgoméknál voltam családi ebéden. 

Ma sokáig aludtam, aztán főztem és dobozoltam.

Közben végzett a mosógép és a mosogatógép is, intéztem. Pont dél lett, így ebédeltem.

Aztán dönthettem: fáradt vagyok, azaz lefekszem aludni kicsit, vagy kimegyek a természetbe. Annyira csodás idő volt, hogy a séta mellett döntöttem, elmentem Szabarba kicsit az erdőbe.

A kocsiba bekészítettem indulás előtt némi takarító-eszközt, a túra után ott, a parkolóban kitisztítottam a kocsit belül és lemostam az üveg-felületeket. Nagggyon ráfért.

Hazafelé gyors bolt. (A DM-ben pozitív értelemben meglepődtem, milyen sok olyan termék lett, ami nagyon nagy mértékben természetes összetevőket tartalmaz. Mondjuk az ára csillagászati, de legalább aki megteheti, már használhat nem csak műanyag/mérgező szereket is.)

Itthon még egy kis házimunka, blogbejegyzések. És a hajamat is megmostam végre. (Lassan nem merem megmosni, annyira hullik és teljesen olyan, mint anyué volt a menopauzája után. Félelmetes, hogy egyes részleteiben mennyire hasonlít a testem működése anyuéra...)

Még ma is köhögtem és fújtam az orrom rendesen, de ez már nem az a nagyon "beteg" dolog, mint múlt héten és múlt hétvégén volt.)

Holnaptól munka. Egyelőre nagyon nem tudok ráhangolódni, ma még ma van, most még most. :)

Mini túra: Székelyszabar

Csodás idő. Végeztem délre a nagyn muszáj-házimunkával. El is fáradtam. De annyira "ajándék-idő" volt, hogy nem haboztam: nem lehetek bent, ha kint vár a levegő, a színek, a természet! Felkerekedtem és elautóztam (max 10 perc) a szabari erdőbe.

Mentem, mentem és észrevettem: rohanok. Mint sajnos általában mindig...

Már lihegtem. Megálltam, és csak álltam. Aztán megölelgettem egy fát, ami szépen le is vitte normál tartományba a pulzusomat. Innentől lassítottam, csak lépkedtem, nézelődtem, fotóztam. Szinte részegítő, szédítő volt a friss levegő és a csend.

Nagyon sok szépséget láttam.

Imádok kint lenni, nagyon-nagyon szeretem az erdő csendjét, színeit.

Hálásan köszönöm a mai sétát!