2024. április 28., vasárnap

Maminál


Nagyon öreg. Nagyon fáradt. Szörnyen lassan, de simán lehetett vele kommunikálni. 

Kérdezte, főztem-e megint kompótot. Ma barackbefőttet vittem, még ő tette el anyuval Hőgyészen 2021-ben. Azt is megette az utolsó falatig, a levét a kanalába öntve a legutolsó cseppig megitta. Elmajszolta mellé a muffint, amit tegnap sütöttem. Ivott szódát, amit vittem.

Beszélgettünk a szobában. A gyönyörű néni az ablak előtt most is némán feküdt. P. mami a másik ablaknál ma is folyamatosan bekapcsolódott a beszélgetésünkbe és próbált átmászni a rácson. Az ajtónál megint új beteg feküdt gyomorszondával, egy néni, aki a múlt héten még az asztalnál ült.

Megnéztük a fotóalbumát. Mindenkit megismert. Aztán kivettem kicsit. Pár percig csukott szemmel sütkérezett a napsütésben, aztán kérte, hogy vigyem vissza, mert jönnek.

A szobában becsukta a szemét. Hallgatott. Egyszer csak felnézett:

- Megjöttek. Itt vannak.

-Kik, mami?

- Ez egy próba. Megnézik, kik a jók. Őket elviszik haza.

- Hová haza?

- Messze. Nagyon messze. Amikor már nem dobog a szív. Oda nem tudsz jönni látogatni. A Hold mögé.

- Te jó vagy, mami. És én nagyon szeretlek. (Hosszan megöleltem és igyekeztem visszatartani a könnyeimet.)

- 94 év az sok. Nagyon sok. A lábaim éjjel annyira fájtak, hogy nem tudtam aludni. A fogaim már nem is sárgák, barnák. Remélem, hogy kiválasztanak. Veled nem tudok már hazamenni. De ők elvisznek. Szeretnék már menni. Nem tart már sokáig.

 ...

3 megjegyzés:

  1. Ez rendkívül érdekes, és hátborzongató.

    VálaszTörlés
  2. Édes, drága Mami. Olyan szép "öreg" keze van, és ahogy szorítja a tiédet... Tegnap este nekem is eszembe jutott az én édes Apukám, aki a legnagyobb volt, a legerősebb, a legnagyobb biztonságot nyújtó, mikor kicsi gyerek voltam, és aki 84 éves korára egy kicsike, enyhén már hajlott hátú, madárcsontú bácsika lett, akit ha átöleltem éreztem a vállcsontját, a karcsontját, a bordáit, és le kellett hozzá hajolnom... Timi, hogy milyen szépeket mondott neked az "útról"... Betty

    VálaszTörlés
  3. Anyósom, mielőtt meghalt, az apámat és az ő férjét látta sétálni a kertben. Ők addigra már a másvilágon voltak, de ők "jöttek" érte. Az apukám halála előtt azt álmodtam, hogy elvittem őt az anyai nagyszüleimhez ( már nem éltek) és megkérdeztem, hogy itt hagyhatom-e az aput....Érdekes dolgok ezek, bárcsak így lenne! ♥♥

    VálaszTörlés