2024. február 21., szerda

Emlékképek

Egész nap te jársz a fejemben. Mindenről eszembe jutsz.

Tamási, legkisebb unokáddal, P-val.


Szintén Tamási. De itt én már Mohácson éltem, te Hőgyészen. Gy-ékkel és az unokáiddal kiruccantunk Hőgyészről Tamásiban, a fürdőbe.


Hőgyész.


Ma 8 óra munka után hazamentem, vittem M-nak az ebédet, hogy ha hazajön, tudjon enni edzés előtt. Képzeld, terembe jár. Csoportos edzésre. Igen. És én olyan büszke vagyok rá! Tudom: te is az lennél. Úgy szeretted, mintha a saját fiad lenne. És ő is úgy szeretett téged, mint második anyukáját.

Kipakoltam gyorsan a mosogatógépet, leszedtem a fregoliról a száraz ruhát és elpakoltam, összeszedtem a szemetet a zsákba, levittem. Fogtam a hátizsákot és szatyrokat, indultam át hozzád.

Az angyalka Hőgyészen...


... és nálad. Ő vigyázott rád a haldoklásod alatt és ott volt veled egészen a legvégéig. Még most is ott van, ugyanúgy, mint -lassan- két hónapja, a szobádban, a polcon...


Pár napja járok minka után pakolni hozzád. Kidobni, ami már nem kell, megnézni, mi az, amit szeretnék elhozni tőled. Hát nagyon nehéz.

Egy szatyorban megtaláltam a keretes képeidet. Emlékszel? Azt terveztük, hogy a belső folyosó falára kerülnek majd. Aztán maradtak a szatyorban... Bátyád, F., és te, kisgyerekként. Már mindketten a szivárványon túlról figyeltek, vigyáztok ránk... (Hihetetlen.) 


Mai cukik

 Gyarapodnak a matricák a laptopon.


Ma két pólómatricát is kaptam.


Meg terítőket.


És hajót.




2024. február 18., vasárnap

Hosszú hétvége 3.

Felkelés után fürdés. Kádban. Mmm!

Reggeli.


Tar, Buddha Park.




Gyújtottunk füstölőt és gyertyát.












Aztán Gyönk, maminál.




Igen, kérdezte anyut.

Rajtam csupa fekete ruha volt, M-tól kölcsönvettem a fehér pulcsiját.

Mami a szokottnál is lassabb, merengős, nehéz szemkontaktust teremteni vele. Szinte semmit nem hall, de van papír, toll, olvasni még lassan, de simán tud, így tudtunk kicsit beszélgetni. Örült a mini kintlétnek, a februári tavasz virágainak. Én pedig örültem, hogy láttam néhány halvány mosolyt az arcán.

...

Mi délről mentünk észak felé pénteken, a húgomék Budapestről Mohácsra. Anyuhoz. Elvinni, amire szükségük van, tudják használni, ami emlék. Kegyetlen hétvégéjük lehetett. Amikor felmegyek anyuhoz (mármint a lakásába), a mai napig leginkább csak ott állok, és még a viráglocsoláshoz is nagy elszántság kell. A mai napig vannak pillanatok, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy nincs többé. Nagyon sokszor érzem úgy, hogy -valamilyen formában- itt van. Például ezen a hétvégén a szállásunkon olyan kerti kiülő volt, amilyen nekünk is anno Tamásiban. Olyan virág volt minden asztalon az étkezőben, mint anyué. Örökmécsesek égtek több helyen, anyu imádta ezeket. Agglegénypálma díszítette a lépcsőházat (három is), anyunak is van egy gyönyörű, hatalmas. (...) És gyakran hallom a fejemben a hangját. Fura volt, hogy többször küldeni akartam neki Messengeren a képeket a hétvégéről, egyszer majdnem felhívtam, és Hollókőn neki is kerestem kis ajándékot, aztán rájöttem, hogy már nem kell...

...

Nagyon jó volt két és fél napig csak úgy lenni, nem rohanni, nem főzni, nem mosni, nem takarítani, csodaságokat látni, cicákat simogatni, kifejezetten kedves, barátságos emberek között lenni. Jólesett a csend, a jó, friss levegő, az eltávolodás a világ zajától. Holnaptól újra mókuskerék...

2024. február 17., szombat

Hosszú hétvége 2.

Reggeli.



Aztán Hollókő.



Tünemény. 



Minden pici, emberi, mindenki végtelenül nyugodt, kedves.

A Küszöb tourinformban a parkolónál érdemes sétálójegyet venni, azzal ezer helyre be lehet menni és egy kis ásványvíz is jár hozzá.



A sétálójeggyel ajándékot is kap az ember sok helyen (bőrdíszműves, sajtos, szatyingos, kalácsos...). És egy térképet, rajta minden feltüntetve, bejelölve.











Mindenhol lehet vásárolni egyedi, kézműves, szebbnél szebb termékeket. Az árak nincsenek elszállva.





Őszintén: én roppant szívesen eljönnék ide még egyszer.

Ebéd. Ja,  ez az étlap:


Ezt ettem:


De a fele fért belém, az is nehezen.

Hollókői vár.










Igazi "vár vár", mesés (!) kilátással. 

Hollókő egy icipici település, de érdemes legalább egy teljes napot rááldozni. Gyalog minden (a vár is) gyorsan megközelíthető. Van helyben szállás lehetőség is, éttermek, parkoló (off szezonban nem fizetős). 

Vacsora.




A gyomromnak nagyon nem tetszett a mai rengeteg kaja, hiába gyalogoltunk egész nap... A vacsorának kb a harmadát ettem meg.

Mesés ez a környék,  egyszerűen gyönyörű. (Az utak kb fele kritikán aluli sajnos, a másik fele kiváló.) Aki teheti, annak mindenképpen ajánlom.