Szerda (Mo. 14/10.) Hegymászás, piac, menü...

Ha szerda, akkor piac. 

Már kora reggel beszereztem a heti élelmet.  

Különlegesen szép és hatalmas házi tojást kaptam :)

És sok mosolyt, kedves szót.

Hazaérés, kipakolás után reggeli, aztán irány Nagyharsány, hegyi túra.

R: sonkás-sajtos rántotta (2 tojás, 2 sz. sonka, fél marék sajt, 1 ek kókuszzsír), zöldség.

Nagyharsány. Nincs messze Mohácstól, mellette már elmentem, hát most meg kellett mászni. Előtte szoborpark:

Előtte persze az interneten utánanéztem: nyitva van-e, van-e belépő és mennyi... Fontos info: az interneten, a honlapon nem valós információ a szakvezetéses túra ára. Ugyanis a neten az szerepel, hogy lehet vezetővel túrát kérni, de 8000 (!) Ft. A valóságban 800 Ft, és ebben már benne van a szoborpark belépőjének az ára is (400 Ft).

Felfelé köves-sziklás az ösvény. A szakvezető mindent elmesélt a hegy kialakulásáról, a kőzetekről. Rengeteg (!!!) növényt mutatott meg, sok még virágzik, mindegyikről mesélt néhány szót, miközben haladtunk felfelé.

A turbolyának isteni illata van, és az itt előforduló kakukkfűnek is. És láttam repkényt. Sokszor olvastam már róla, de el sem tudtam képzelni, milyen. És a zuzmó! A kis trombitácskái tündériek!

Ez volt az egyik kedvencem, a macskafarkú veronika. Tényleg úgy tekeredik, mint a cica farka :)

Amikor Ausztriában megmásztam a Tremmelberget, a túra végén belefeküdtem a fűbe. És akkor megfogadtam, hogy ezt legközelebb sem fogom kihagyni. Hát most is megtettem, csak most a hegytetőn :)

A Szársomlyó egyébként nem egészen 500 m magas, olyan 300 m szintkülönbség volt a mászás. Lefelé a másik oldalon, erdős részen is lehet menni, az is érdekes és szép volt. És azok a színek! Az az erdő illat!!! :)

A túra 3 és fél órás volt. Még éreztem a hétfői edzés nyomait, erre jött a mai túra, hát a fenekemben és a combomban kegyetlenül érzem! :)

Majd Pécs, teló szerző -sikeres- körút.

V: grillezett hátszín, tarja, sült csülök, saláta.

A reggelit kb. fél 9-kor ettem, és még vacsorakor sem voltam éhes, ami 6 óra körül volt. És ugye közben volt egy 3 és fél órás túra is. Hát ezért -is- szeretem a ketot. Semmi éhségérzet, energia rendben, és nem kell egész nap a konyhában állni, dobozolni, csomagolni. És nem kell x időközönként enni. Szóval I love keto :)

Facebook oldal: Boszorkánykonyha

Motiváció

Szerintem nem kellene magunkat senkihez sem hasonlítanunk.

Tudom, ez nem egyszerű, én is mindig úgy akartam kinézni, mint valaki.

Kellett hozzá bizonyos idő, amire eljutottam odáig, hogy az én életemben én számítok. Én vagyok az, akinek meg szeretnék felelni. Az én adottságaimon szeretnék változtatni, amennyire lehetséges.

Sosem lesz hosszabb combom, sosem lesznek vékonyabbak a csontjaim, nem lesz nagyobb a fülem (...), vannak dolgok, amiket nem tudok változtatni.

Az a lényeg, hogy azon alakítsunk, amin lehet: az étkezési szokásainkon, a hozzáállásunkon. És hogy ne foglalkozzunk végre azzal, mit szólnak mások.

Ez a te életed, neked kell eldöntened, mit kezdesz vele, és hidd el, ehhez senki másnak semmi de semmi köze!

Neked kell jól érezned magad a bőrödben.

Hát tegyél érte!

Ha pedig nem teszel, akkor fogadd el magad úgy, ahogy vagy!

Kedd (Mo. 14/9.)

Edzés: reggel

1. bemelegítés

2. (kétkezes rúddal)

- guggolás széles terpeszben 2x20

- merev lábas felhúzás 20

- evezés 20

(ebből 4 kör, 1 p szünet körök között, gyakorlatok között 0 p)

3. nyújtás

R: sonkás-sajtos rántotta (1 tojás, 2 sz. sonka, 1 ek kókuszzsír, kis marék sajt), zöldség

Ügyintézés a városban, közben kávézás.

(Bár a lelkiállapotom simán látszik az arcomon, azért próbáltam örülni a napfénynek... Is.)

Most ez van, igyekszem hamar jobban lenni.

A Keresztapa régi hely Mohácson, új kerti bútoraik lettek, kénytelen voltam kipróbálni ;)

E: sült csirke, mediterrán saláta

Esti matiné: cirkusz Mohácson.

(Ehhez kapcsolódik egy 30 éves kis sztori is, amiből írtam régebben egy mesét. Ha megtalálom, majd begépelem nektek.)

Barley cirkusz. Kis társulat, aranyos műsorszámokkal és komolyabbakkal is.

(Csodaszép hát- és karizmai vannak!)

Ez egy hatalmas fehér piton.

Volt egy szünet a felénél, lehetőség volt fényképezkedésre.

Gondoltam: jól mutatnék az idomár és a kígyó mellett.

Sorra kerültem, pikk-pakk ment az egész, az idomár a nyakamba adta az óriás kígyót, gondolkodni sem volt időm, és készült a fotó, amit az előadás végén lehetett átvenni.

Hát sosem gondoltam volna, hogy valaha is hozzáérek egy kígyóhoz. Azt végképp nem, hogy megfogom, a nyakamban.

Azt hittem, félek tőlük.

Nagyon érdekes érzés volt, mert például dög nehéz. Komolyan: megrogytak a térdeim a súlya alatt. (Jó lenne edzéshez ;) ) És nem volt hideg, nem volt meleg, és egyáltalán nem nyálkás, olyan volt fogásra, mint egy bőr táska.

Amikor ficeregni kezdett, szó szerint kezdett kicsusszanni a kezeim közül, az idomár átvette.

Irtó nagy élmény volt! :)

V: sajtos karaj, saláta.

Facebook oldal: Boszorkánykonyha