Ausztria 14/1.

2.50. Megszolal az ebreszto. Kiugrom az agybol. Fel perc alatt tudatosodik bennem, miert kellett kelnem. Es rogton az is, hogy rosszul vagyok. Elfoglalom a wc-t. Kozben ranezek az orara: nyugi, van meg ido. Szedulni kezdek es ver a viz. Oke, nyugi, minden rendben. Csak nyugalom. Egyszer kiurulok. Jo, nezd meg a listat. Fogom a felpuffedt hasam. Koncentralok. Lelegzek. Becsukom a szemem es tudatosan figyelek ra, hogy levegot vegyek, melyet. Lista. Mindent becsukni. Korbejarok, csukok. De megint mennem kell a mosdoba. 3 ora 10. 5 perc mulva el kell kezdenem lepakolni. Nyugi. Hiszen mindennel kesz vagy. Csak a vizet kell elzarni. Simogatom a hasam, hogy megnyugodjon. Szomjas vagyok, nagyon. De nem ihatok: utaznom kell. Elindulok az elso korben a pakkommal. Leviszem, egyben a szemetet is. Lepcsozes vissza. Jo ki edzes ez igy hajnalban- gondolom. Johet a masodik kor. Valahogy nagyon neheznek erzem az utazotaskat. Villany leolt, ajto bezar. Meg oda sem erek az elsokent levitt pakkhoz, latom, hogy kanyarodik be a kisbusz. 3 ora 20. Mindig elobb jonnek, ezzel szamolni kell. Ulhetek elol. Beszelunk par szot a soforrel, bekuckozok az ulesbe a kabat-takarom ala es alszom. Dunaujvarosig. Ott talalkoznak a ceg buszai es szallnak at utasok. En vegig megyek, marad a VIP ules-kuckom. Jarok egyet. Indulunk. Alszom Mosonmagyarovarig. A gyomrom valamivel jobb, de nem merek se enni, se inni. Azert megprobalkozom egy mosdoval.
A hataron felreallitanak. Okmanyellenorzes. Szerencsere ezen kivul semmi mas, mehetunk tovabb. Ismeros es sima az ut. Kirakunk itt-ott par embert, beszall a valto, tovabb. En vagyok az otodik. Elobb erunk oda a tervezettnel. Megvartuk a kozvetitot, aztan johetett a mely vizbe dobas: talalkozas a hellyel, a beteggel.
Bemutatkozas. Aztan a valtom gyorsan megmutatta, mi hol van, majd beszallt a buszba es indult haza. Kozben a kozvetito es a neni lanya megirta a szerzodest es valtottunk par szot, ezalatt a neni vegig azt kiabalta, hogy menjek haza. Majd kettesben maradtam vele. Maradt a kiabalas, a nem maradhat itt, menjen haza, egyedul akarok lenni... Bekapcsoltam a szobamban a szamitogepet: persze itt sem mukodik a net...
A neni tovabb kiabalt. Odamentem es leultem hozza. Beszelgetni kezdtunk. Egy ido utan mar nem kiabalt. Viszont az eddigi tapasztalataim alapjan fel tudtam merni, mennyire demens. Rendesen. Tehat nala nincs nappal es ejszaka, csakis az adott pillanat. Ez viszont szamomra azt jelenti, hogy akkor kell aludnom, amikor csak lehetosegem van ra. Igy ebed utan bementem a szobamba sziesztara.

Csak fekudtem csukodt szemmel, kozben probaltam felismerni a zajokat. Ez minden uj helyen mas es mas. Ez egy fout melletti haz, teljesen zart udvarral, igy viszonylag csendes. Haziallat nincs. A neni nagyon halkan kozlekedik a rolatorral, leginkabb a konyhaban van, de nagyon kell figyelni, mikor pakol, mikor szedi le a pelenkat /szerencsere csak biztonsagi okokbol hordja nappal/...
Eddig a lanyat ismertem meg, kedves. De ugyanaz a szitu, mint sok demens rokonnal rendelkezo csaladnal: o gyogyszerez, es ha tehetne, az osszeset elhagyna. Szerinte eleg este a legkisebb dozisu nyugtato, nem baj, ha a neni egesz ejjel fent van es maszkal. /Tapasztalatbol tudom: ez a hozzaallas nem fog megvaltozni, folosleges javasolnom barmit is./
A napi ket ora kotelezoen kiadando piheno itt nincs. Ha ez igy marad, mar tudom is, visszajovok-e decemberben.
Kaja van, nem fogom tudni teljesen jol megoldani, majd igyekszem.
A haz nagy, vilagos, tiszta. Ket halo, egy szalon, egy nappali, konyha, eloter, mosdo, furdoszoba. Kulon mosokonyha. Es egy igazan hatalmas udvar.
A szobam nagy, vilagos, van hely boven tornahoz /csak majd energiam legyen.../ es all bent egy szobabicikli is. A napi futit meg tudom csinalni akar az udvaron /akarmeddig kint lehetek, latom-hallom a nenit onnan a konyhaban, es szegenykemnek nem letezik az ido, igy ha nincs eppen szuksege valamire, nem fog behivni/.
Nyugodt volt a neni, rejtvenyt fejtett, tevezett. Ma jol elvolt magaval napkozben, "csak" figyelnem kellett.

Vacsora utan kerestunk. Mindent. Meglett aztan minden, csak a neni total felizgatta magat. Nem bunkosagbol mondom, de remelem, felejt belole.
Het ora. Mas helyen ilyentajt mar lassan el lehet mondani, hogy letelt egy nap. Egy demensnel nem. Majd 0.00-kor. Csak remelem, hogy akkor aludni fogok...