Cseberből-vederbe, azaz ott vagyunk, ahol a part szakad. Ezeknek a szólásoknak a jelentése többnyire arra vonatkozik, hogy valamilyen veszélyes szituációba keveredtünk, amelyet megelőzően már egy másik, hasonlóban voltunk. Azaz nem hogy megoldottuk volna a fennálló problémát, de egy hasonló rosszba keveredtünk. A vízből ugyan kijutottunk, de ott vagyunk, ahol a part szakad.
A cseber, mint a vödör is vízhordásra szolgált, így bármelyikbe esik is bele az ember, mindenképpen vizes marad. A csöbör egyébként egyfülű, vödör alakú edény volt, amely űrmértéket is jelentett. A szólásnak további változatai lehetnek még a „De akkor ott vagyok, ahol a mádi zsidó!" illetve, egy ókori görög mondás: „A tűzből a lángokba”. forrás
Minden változik. Ennek nem elfogadása csak egy fájdalmas szélmalomharcot eredményez. Érdemes ezt minél hamarabb tudatosítani.
Hogy a sors miért ismétli a szituációkat, nem tudom. Eleve nem érdemes a miértekről elmélkedni, mert sokra nincs válasz.
Tavaly tanítottam, összevont osztályokban, mellé megkaptam az igazgatói feladatok egy részét csak úgy a saját szórakoztatásomra, ami egyáltalán nem volt vicces. Ez volt az első számú ok, amiért nem folytattam ott a munkát.
Idén Babarcra kerültem, nagyon aranyos suli, cuki gyerekek, jó kollegák. Németesnek vettek fel, de mivel néhány osztályban összevontan kell tanítani, kaptam mellé még más tantárgyakat, ami nem nagy öröm, de ha így van, hát csinálom.
A héten bejelentés érkezett: az igazgatónk elmegy. A suli szempontjából (mivel a szederkényi iskolához tartozunk, aminek van még néhány tagiskolája) ez meglehetősen bonyolult, a mi iskolánkat nézve egyszerű lenne: felvesznek a diri helyére valakit, de itt jön képbe a dübörgő gazdaság: erre a posztra találni valakit megfelelő végzettséggel (vagy akár anélkül...) ... ?
És itt van a tavalyi csöbör után az idei vödör: felajánlották az igazgatóságot nekem. Pozitívum: felére csökkentenék az óraszámom és fizetést kapnék a vezetésért.
Van még pár verzió, ezek még szerencsétlenebbek, és ha nincs más megoldás, akkor maradunk diri nélkül, a feladatait szétosztják köztünk, a három tanító között. (Hiszen a munkaköri leírás -amit még egyébként itt sem kaptam- utolsó pontja az, hogy "és minden feladat, amivel az igazgató megbíz", ebbe pedig bármi belefér.) Akkor pedig pontosan ott vagyok, ahol a part szakad, ugyanaz a szitu, mint amiből "elmenekültem".
Ami biztos: nem szeretnék napokat a gép előtt ülni, folyamatosan e-maileket olvasni, telefonálgatni, tankerületbe és értekezletekre szaladgálni, kötelezettségvállalást írni, likvid táblákat kitölteni, útiköltség-elszámolásokat körmölni, beszámolókat írni, beszédeket tartani, azonnali adatszolgáltatásokkal bajlódni (... ... ...), az igazgatói ötletre határozottan nemet mondtam.
Csak remélni merem, hogy találnak valakit igazgatónak. Ha nem, akkor becuccolhatom az ágyneműmet meg a fogkefémet az iskolába... Vagy újra átgondolom: ez az út az én utam? ...
Szemlélted-e az éremnek ama oldalát, hogy Téged tartanak alkalmasnak az igazgatói feladatok ellátására? Ugyanis ez sem semmi. Hasonlóképpen vagyok egyébként (mezei szakmunkásként) hogy olyan feladatokkal is megbíznak, amelyekkel másokat nem feltétlen. Ez ugyan egyfajta elismerés, de egy idő után ez kevés ahhoz, hogy az ember ne égjen ki.
VálaszTörlés