Út a cél felé 48. nap (Ausztria)

A kinti két hetek végére szinte mindig valamiféle különös tudatállapotba kerülök. Összekavarodnak a dolgok, megzavarodik az időérzékelésem, nem tudom, milyen nap van, hányadika, és sorakoznak a fejemben a kérdések, a kétségek. kívülről nézve egyszerű, hogy két hétig itt vagyok, két hétig otthon, ám a valóság nem ennyire rózsás. Nem szoktam belemerülni a saját gondolataimba ilyenkor, mert tudom, hogy már csak egy munkanap, aztán valamikor a hétfői nap folyamán megáll a ház előtt a busz (sosem tudom, mikor jönnek értem) és utazom haza. Ha a télapó itt ér -mint most-, még kuszábbnak tűnik minden, gondolom, hogy a hormonok játéka miatt.

Második napja vagyok úgy felfújódva, mint egy közepesnek álcázott hőlégballon... Nem volt így ma edzés, egész nap ment a házimunka, a lépcsőzés, épp elég volt ezt is mosolyogva végigcsinálnom.

 Késő délutánra ... De nem is folytatom, mert nem érdekes, nem érdemes.

Kegyetlenül elfáradtam. Ez a két hetem most kb olyan volt, mintha egy hónapig lettem volna itt. Jó lenne, ha pontosan meg tudnám fogalmazni, hogy érzem magam, de nem vagyok író. A lényeg: ez most egy lejtőn lefelé való irány, sok szempontból. Itt minden egyes idegszálamra, türelmemre szükségem van, mert ilyen a munkám, ez itt kint nem rólam szól. Ez egy munkahely, ahol maradéktalanul elvégzem a dolgom. Nem rólam szól, nem tudok úgy enni, ahogy szeretnék, nem tudok úgy edzeni, ahogy szeretnék, gyakorlatilag két hétig egyetlen -öreg- emberrel vagyok összezárva, nem szól hozzám rajta kívül senki, én sem szólok rajta kívül senkihez. Alig győzöm kivárni, hogy este kilenc legyen és beszélhessek G-ral telefonon. 

A reggeli felhőképződményekből majdnem egész nap ömlött az eső.

Késő délután azért egyszer sikerült elkapnom egy jin-jang szerű égi jelenséget. (A kép bal oldalán az nem kép hiba, tényleg ilyen sötét, maszatolt felhős volt, ott szakadt az eső.) Ez kicsit meg is nyugtatott, hiszen az élet jó és rossz dolgokból is áll, és azzal, hogy átéljük a rosszat, észrevehetjük, mennyi jó dolog is van, amit éppen akkor, amikor történik velünk, nem is veszünk sokszor figyelembe.

Ettem a terv szerint, annyi változással, hogy vacsorára 2 tojást ettem sonkával összesütve, 1 szelet sajttal a tetején.