Cím nélkül

Nem csinálhatod azt tovább, hogy amikor a lelked ordít, inkább magadba fojtod, és mély levegőt véve azt mondod magadnak: Bírom még!
Nem csinálhatod azt, hogy a testedben felgyülemlő feszültségről nem veszel tudomást, miközben minden sejted azt jelzi: Elfáradtam, nincs tovább!
Nem csinálhatod azt, hogy majd a kávétól, a kólától, a cigitől, az alkoholtól, a szenny kajáktól várod a megváltást, miközben a tested már egész másban van, már nem elégíti ki az instant álmegoldások.
Több kell. Ami működött, már nem működik. A szőnyeg már átlátszó, hiába söpröd be oda a dolgokat, azok nem tűnnek el, hanem csak tornyosulnak.
A kérdés az: Hol vagy te ebben? Miért akarod elbírni azt, amit nem kell elbírnod? Ami nem is a te dolgod.
Miért akarsz levegőt venni a másik helyett, hogy neki könnyebb legyen, miközben neked meg nem is marad elegendő oxigén?
Te hol vagy a saját életedben?
Fontos vagy!
Boros Bea

kép