Egy blog egy boszorkányról és konyháról, életről és módról, izomról és építésről, zsírról és csökkentésről. Magamnak: mementónak, és mert szeretek naplót írni, fotózni; másoknak: örömre, ötletnek, olvasgatásra.
2024. január 31., szerda
Maminál
2024. január 30., kedd
Mai cuki (is)
2024. január 29., hétfő
2024. január 28., vasárnap
Vasárnap
2024. január 26., péntek
Anyu temetése
Egyelőre szavak nélkül, mert azok jelenleg nincsenek...
2024. január 25., csütörtök
Maminál- kalandosan
Korábban...
2024. január 24., szerda
2024. január 23., kedd
Amit adott nekem anyu betegsége
Rájöttem, hogy
- Mások érzelmei nem az én problémám.
- Mások döntései nem az én felelősségem.
- Nem tudok mindenkinek segíteni. És nem is kell.
- Segíteni úgy kell, ahogy a másiknak jó, nem úgy, ahogy én gondolom, hogy jó neki.
- Vannak dolgok, amiket nem tudunk befolyásolni.
- Vannak helyzetek, amikor a legnagyobb jó szándék ellenére sem tehetünk semmit.
- A szeretet csodákra képes.
- Nem kell, hogy mindig minden tökéletes legyen.
A fentieket még december 31-én írtam. Most itt vagyok anyunál. Virágot locsolok és összekészítem a konyhaasztalra, amit pénteken vinni kell a temetésre (anyu -urnában, vázák, pénz, mami papírjai -adom át unokanővéremnek, aki mami gondnokságát veszi át hivatalosan-, húgom és lánya szülinapi ajándékai -mindketten januáriak, sőt apu is az volt-). Virágok megrendelve, temetkezési vállalkozással megbeszélve, búcsúbeszéd megvan.
Nincs rá kifejezés, mennyire hiányzik anyu. 17 napja aludt el.
És jönnek a gyerekek:
- Hát, Timi néni, vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni. Mint például, hogy meghalt az anyukád.
- Hiányzik az anyukám.
- Anyukája miatt nem jön? Pénteken lesz a temetés?
- Jaj, Timi néni, nagyon rossz, hogy meghalt az anyukája?
- Timi néni, a maga anyukája meghalt, de én az enyémet soha nem adom oda senkinek!
Búcsúszöveg. Az egyik szünetben küldték ma és olvastam. Majdnem végig. Az utolsó vers 2. soránál kezdtem el visszatartani a könnyeimet és hagytam abba. És még itthon sem voltam képes elolvasni...
2024. január 22., hétfő
Tanmese az EGO-ról
Egy nap felmászott a hegyre egy ember, és ott egy üldögélő nőt talált.
- Mit csinálsz itt egyedül, magányosan?
- Nagyon sok a dolgom.
- Már, hogy lenne sok dolgod? Nem látok itt semmit.
- Tanítok két sólymot, két sast, fegyelmezek két nyulat, motiválok egy szamarat és szelídítek egy oroszlánt, s közben kordában tartok egy kígyót – felelte a nő.
- S hol vannak ezek az állatok? Én nem látom őket.
- Bennem vannak.
- A sólymok a szemeim. Meg kell tanítanom őket, hogy a jót vegyék észre.
A két sast meg kell tanítanom, hogy ne bántsanak – ők az én kezeim.
A nyulak menekülnének, hogy ne kerüljenek nehéz helyzetbe, de őket tanítom, hogy maradjanak nyugodtak, még akkor is, ha esetleg megbotlanak – ők az én lábaim.
A szamár mindig fáradt, makacs, sokszor nem bírja a terhet.
Ő a testem.
A legnehezebb kordában tartanom a kígyót, noha erős ketrecbe van zárva, mindig fegyelmeznem kell, hogy ne marjon meg senkit. Ő a nyelvem.
S van egy oroszlánom; ő büszke és gyönyörű.
Azt hiszi ő a király. De nekem meg kell szelídítenem.
Ő az ego.”
2024. január 21., vasárnap
Vasárnap
2024. január 20., szombat
Szombat
Két hét
Arra ébredtem, hogy valaki ráteszi a vállamra a kezét és megsimítja. Ránéztem az órára: hajnali 5.00 volt.
(Anyu két hete ezen a napon 5-kor halt meg.)
2024. január 19., péntek
Péntek
Nyolc órás munka után búcsúbeszéd a temetésre és a virágrendelés összesítése... Kemény volt. Nem ment sírás nélkül.
2024. január 18., csütörtök
Ölelések
2024. január 17., szerda
Hogy is mondjam el...
2024. január 16., kedd
Kedd délután
Munka után felugrottam anyuhoz (mármint a lakásba) a számlákért. Nehéz mostanában feljönnöm, hiszen nem vár nagy mosollyal, öleléssel és puszival. Amint beléptem az ajtón, most is zokogni kezdtem. És egyszer csak hallottam a fejemben az anyusan gondoskodón "felcsattanó" hangját:
- Ha ilyen nehéz most itt lenni, hát ne gyere fel, Timi, az Isten áldjon meg!
🥰🤍