Újra a suliban.
Jólesett a sok üdvözlő ölelés.
Szép a magaságyás.
Beiratkoztak az új elsősök.
Sikerült pirítóst ennem és banánt.
Délután álmodtam egy nagyot és összeraktam anyunak a komódját. (Az ajtón kell majd állítani, ahhoz nem volt affinitásom.)
Ettem egy kis tojáslevest, aztán itthon még kis pirítóst.
...........................................
Napi cuki:
Indultam haza. Már a kocsinál voltam, amikor szalad utánam X.
- Viszlát, Timi néni!
Még ölel, amikor fut Y. Ő is megölel.
- Miért mész el? Mikor jössz vissza?
- Holnap.
- Mikor lesz holnap?
- Hamarosan.
- Nem igaz... (Közben még erősebben "rámfonódik".)
És most alvás, mert hosszú nap volt, és tényleg hamarosan holnap van...
Nagyon szép a veteményes! ♥
VálaszTörlésÖrülök, hogy kicsit jobban vagy már! :*
Köszönöm. :)
TörlésElgondolkodtató hogy a gyerekek ennyire kötődnek hozzád. Nem vitatva az érdemidet, én úgy vélem hogy otthon szeretethiányuk van. Lehetséges ez?
VálaszTörlésNem feltétlenül. Ez éppen a két német kislány volt. Nekik -a nyelv miatt- szerintem én jelentem a suliban a biztonságot, amíg meg nem tanulnak magyarul.
TörlésNekem a betegség az étrendemben is hozott változásokat. Addig valamennyire igyekeztem odafigyelni, hogy lehetőleg ne túl sok és minőségi, meg lehetőleg rendszeres legyen, de kiderült, hogy egyrészt még annyira sincs szükségem, másrészt nem olyan felállásban. Sokkal jobban rábízhatom magam az érzéseimre etekintetben is, jelzi a szervezetem, hogy mikor mire és mennyire van szüksége, és az elég változó. Valamelyes rendszeresség így is kialakult, de már nem ragaszkodom hozzá, ha egész nap csak gyümölcsöt kívánok, akkor azt eszem, ha netán zsíroskenyeret (én sem nagyon eszem húst egyébként), akkkor azt.
VálaszTörlés