2014-ben Ausztriában, munkával telt.
2015-ben osztrák munkából utaztam éppen haza augusztus 31-én.
2016-ban az egyik kedvenc strandomon voltam éppen ezen a napon.
2017-ben munka Nagypallon.
2018-ban munka Babarcon.
2019-ben szintén munka, szintén Babarcon augusztus utolsó munkanapján. (Pontosabban továbbképzés Olaszon, aztán folytatás Babarcon.)
Idén munka Babarcon. (Vagyis munkavédelmi oktatás a suliban, értekezlet Szajkon, majd folytatás Babarcon.)
2015-ben osztrák munkából utaztam éppen haza augusztus 31-én.
2016-ban az egyik kedvenc strandomon voltam éppen ezen a napon.
2017-ben munka Nagypallon.
2018-ban munka Babarcon.
2019-ben szintén munka, szintén Babarcon augusztus utolsó munkanapján. (Pontosabban továbbképzés Olaszon, aztán folytatás Babarcon.)
Idén munka Babarcon. (Vagyis munkavédelmi oktatás a suliban, értekezlet Szajkon, majd folytatás Babarcon.)
Mindenben más idén ez a nap. Mindenben más, mint eddig bármelyik, évnyitót megelőző utolsó munkanap. Most is van bennem egy kis egészséges izgalom az évkezdés miatt, csak a lelkesedés csökkent nagyon. Tudom, mit kell csinálnom, tudom, mi a feladatom, de nem tudok még egy hétre sem előre készülni (csak egy napra), hiszen manapság szinte percről percre változnak az információk, az utasítások. És előre látható, hogy újra visszatér a március... (Ez magánvélemény, nem hivatalos infó.) Az izgalom mellett inkább a nyugalom tölti ki a belső teremet. A "lesz, ahogy lesz", a "ma még ma van" - érzés. Ha nagyon megerőltetném magam, meg tudnám fogalmazni pontosabban is, de most nem szánok erre energiát. Tartalékolom holnapra, hogy tudjak minden egyes gyerkőcre figyelni, amikor mesélnek. Mert fognak. És imádom, amikor csacsognak.
