Valahol elvesztettem a fonalat. Nem, nem horgolok, a naplóírásra értem.
Március 31-én, 12 napja jöttem haza Ausztriából. És belecsaptam a lecsóba. Sok helyen voltam, sok emberrel találkoztam, sok mindent csináltam. Maximálisan intenzívek a napjaim, mégsem jutok el mindenhova, nem tudok sokakkal találkozni, pedig szeretnék, nem tudok mindent véghezvinni, ami megfordul a fejemben. Pihenés megint nem nagyon volt, azt leszámítva, hogy maga az itthonlét is pihenés. Reggelente hallgatni a terasz előtti arborétumomban a madarak vidám csiripelését, csak úgy nézni a fákat, látni a napfelkeltét és a naplementét, futni, sétálni (...), szabadon. Igazi boldogság. Vagy csak úgy elmenni egy játszótérre és hintázni a napsütésben:
Vagy anyuékhoz autózni, látni őket, gyönyörködni a mindig más, de mindig csodaszép kertben:
Anyu és én :)
És jó kreatívkodni (ha épp olyanom van), ma kreáltam egy sajtos rudat...
... és sütöttem egy szezám snacket is.
És megsütöttem a kenyeremet Ausztriára.
Pár napja a reggelim egy keto kávé, 9-10 óra körül.
Ebédre "valami", ma például pár sajtos rúd és szezám keksz (ld. kicsit feljebb).
Este vagyok éhes, akkor van valami "komolyabb", ma sült darált húst (gomba nélkül) és tükörtojást ettem.
Időjárás előrejelzés, Hetzmannsdorf:
És ez csak az előre látható egy hét, úgyhogy kicsit gatyafelkötéses volt a csomagolás. Tettem be rövid nadrágtól kezdve pántos pólón át a nagykabátomig mindent. Inkább legyen nálam, mint hogy melegem legyen avagy fázzak. Holnap már csak utolsó simítások, péntek hajnalban indulás.
Megtalálsz a Facebookon is: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése