Út a cél felé 49. nap (Ausztria)

Ő Tom. Talking Tom. Miss HiGalaxym egyik letöltött játéka. A story régre nyúlik vissza. Még tanítottam, ott A. kollegámnak volt szuper telefonja, ő mutatta ezt az alkalmazást. Imádtam. Nekem mindig egyszerű telefonom volt, sőt a telefonszámom sem változott tavalyig. Szerintem a telefon telefonálásra való, maximum még sms írásra. De az én kis telóm tönkrement. Olyannyira, hogy használhatatlanná vált. Az én kis hű, megbízható társam, aki végigcsinálta velem az olasz melót és még megannyi jó és rossz dologban mindig velem volt, feladta. Egy ideig anyu adta kölcsön a nem használt telefonját, aztán G-tól kaptam Miss LG-t és most Miss HiGalaxyt. Először frászt kaptam az érintő képernyőtől, biztos voltam benne, hogy nem fogom tudni használni, de G. megmutatta a főbb fogásokat, most már kezdem megismerni. És hogy miért foglalkozom hirtelen egy kütyüvel? Ez a kis telefon, kérem, okos. De komolyan. Már tudok rá különböző dolgokat letölteni, egyikük Tom. No meg a pasziansz. És a golyóröpítgetős játék. Hogy infantilis vagyok? Lehet, de büszkén vállalom. És amiért nagyon jó ez a telefon: itt kint néha az életemet mentette meg. Nem, defibrillátor nincs még rajta, viszont az esti közös tévézésekkor -amúgy évek óta tévémellőző vagyok, ne is kérdezze senki, mikor, melyik csatornán mi megy, mert már a csatornák neveit sem tudom- szóval E. nézi a filmet -vagy alszik-, én közben játszom. Segít, hogy elvonja a figyelmemet az iszonyat tévé hangerőről... Tom pedig megnevettet. Arra is rájöttem, hogy be is lehet neki húzni, de jobb szeretem megsimizni, akkor dorombol :)

Nem tudom megmondani, miért, de ezt a két kinti hetet, főleg a végét, szó szerint végig szenvedtem. Iszonyatosan rossz lelkiállapotban voltam, tegnap este volt a csúcspont. Sírva aludtam el, elringattam magam a könnyeimmel. 

Reggel felhívott G., akkor még szörnyű passzban voltam. Felhívott délután is és este is. És ez nagyon sokat segített.

Este fél 10, letelt a 14 nap, holnap utazom haza.  Még nem tudom felfogni, és idegőrlő a hétfői várakozás a buszra, mert sosem tudni előre, még kábéra sem, mikor érnek ide értem. De megyek végre haza, összecsomagoltam, még egy itt alvás, aztán go.

Reggeli: 1 kornspitz, kávé.

Tízórai: 1 kis alma.

A délelőtt hektikusan telt, E. is hozta a formáját, és mivel itt ma van Anyák napja, vendégek is voltak, közben főztem két napra három félét, mosogattam, takarítottam...

Ebéd: sült pulyka (és nem otthonról hozott, hanem itt vettem, "ellátmányból" ;) ), saláta, főtt fitt tészta.

Uzsonna: müzliszelet.

Délután még pakoltam itt fent és befejeztem a takarítást.

Vacsora: 2 tojás sonkával sütve, 2 szelet sajt, kompótos tálnyi saláta tökmagolajjal.

Tusolás után még egy kis játék Miss Galaxyval, megdoromboltatom Tomot, aztán alvás. 

Otthon pedig össze kell kapnom magam.

Út a cél felé 48. nap (Ausztria)

A kinti két hetek végére szinte mindig valamiféle különös tudatállapotba kerülök. Összekavarodnak a dolgok, megzavarodik az időérzékelésem, nem tudom, milyen nap van, hányadika, és sorakoznak a fejemben a kérdések, a kétségek. kívülről nézve egyszerű, hogy két hétig itt vagyok, két hétig otthon, ám a valóság nem ennyire rózsás. Nem szoktam belemerülni a saját gondolataimba ilyenkor, mert tudom, hogy már csak egy munkanap, aztán valamikor a hétfői nap folyamán megáll a ház előtt a busz (sosem tudom, mikor jönnek értem) és utazom haza. Ha a télapó itt ér -mint most-, még kuszábbnak tűnik minden, gondolom, hogy a hormonok játéka miatt.

Második napja vagyok úgy felfújódva, mint egy közepesnek álcázott hőlégballon... Nem volt így ma edzés, egész nap ment a házimunka, a lépcsőzés, épp elég volt ezt is mosolyogva végigcsinálnom.

 Késő délutánra ... De nem is folytatom, mert nem érdekes, nem érdemes.

Kegyetlenül elfáradtam. Ez a két hetem most kb olyan volt, mintha egy hónapig lettem volna itt. Jó lenne, ha pontosan meg tudnám fogalmazni, hogy érzem magam, de nem vagyok író. A lényeg: ez most egy lejtőn lefelé való irány, sok szempontból. Itt minden egyes idegszálamra, türelmemre szükségem van, mert ilyen a munkám, ez itt kint nem rólam szól. Ez egy munkahely, ahol maradéktalanul elvégzem a dolgom. Nem rólam szól, nem tudok úgy enni, ahogy szeretnék, nem tudok úgy edzeni, ahogy szeretnék, gyakorlatilag két hétig egyetlen -öreg- emberrel vagyok összezárva, nem szól hozzám rajta kívül senki, én sem szólok rajta kívül senkihez. Alig győzöm kivárni, hogy este kilenc legyen és beszélhessek G-ral telefonon. 

A reggeli felhőképződményekből majdnem egész nap ömlött az eső.

Késő délután azért egyszer sikerült elkapnom egy jin-jang szerű égi jelenséget. (A kép bal oldalán az nem kép hiba, tényleg ilyen sötét, maszatolt felhős volt, ott szakadt az eső.) Ez kicsit meg is nyugtatott, hiszen az élet jó és rossz dolgokból is áll, és azzal, hogy átéljük a rosszat, észrevehetjük, mennyi jó dolog is van, amit éppen akkor, amikor történik velünk, nem is veszünk sokszor figyelembe.

Ettem a terv szerint, annyi változással, hogy vacsorára 2 tojást ettem sonkával összesütve, 1 szelet sajttal a tetején.

Út a cél felé 8. heti menüterv

05.12- (Mo/1.)	H	K	SZ	CS	P	SZ	V
R	zabkása, banán	kávé	fehérje-turmix	fehérje-turmix	fehérje-turmix	fehérje-turmix	fehérje-turmix
T	müzliszelet	eper, kesu	bogyós gyümölcs, dió	kiwi, joghurt	eper, kesu	bogyós gyümölcs, mandula	bogyós gyümölcs, dió
E	hamburger	tonhal, brokkoli, édes-burgonya	csirke, édes-burgonya, brokkoli	chilis bab	chilis bab	hús, zöldség+ uborka	hús, spárga
U	mandula	alma, mogyoróvaj	tonhal saláta	tonhal saláta	paprika, mogyoróvaj	zöldség, mogyoróvaj	főtt tojás, uborka
V	rántotta, tonhal, saláta	csirke, saláta	tojás saláta, magok	csirke, paprika, pufi rizs	tonhal, grill zöldség	tonhal, párolt zöldség, pufi rizs	manulás csirke, édes-burgonya, zöldbab

hh