Negyedik napja mindenféle szer nélkül, második napja a pszichodokinőtől tanult technikát gyakorolva magamtól, az eddigiekhez képest viszonylag gyors elalvással, hat órát aludtam egyfolytában :)
Edzés jött volna, de ha szombat van, akkor piac. Az én kedves városomban az egyik kedvenc helyem :) Most nem saját képeket hoztam róla, hanem az 1930-as években, eredetileg fekete-fehérben készült, később színezett képeket. Milyen szépek! :)
 |
| forrás |
 | ||||
És habár ma már nem látni szép népviseletbe öltözött embereket, a Széchenyi téren, a piachoz nagyon közel lehet parkolni, méghozzá -ahogy a teljes városban -mindig- ingyen. |
Kaptam csípős kolbászt, csodaszép sonkát, szalonnát és három mappa mesenagy házi tojást. Még a Mikulást is meg tudom majd kínálni vele, akkora batyuval mentem haza :)
R: főtt tojás, sonka, paprika (a paprika is piaci, nem külföldről hozott)
Aztán edzés.
VÁLL-HÁT-BICEPSZ-VÁDLI (3x15)
Bemelegítés
- evezés
- mellről nyomás
- döntött törzsű evezés
- merev lábas felhúzás
- bic. állva váltott karral
- bic. állva rúddal
- a vádli (állva, súlyzóval a kézben) gyakorlatokat a bicepszezés két gyakorlata közé iktattam be
Nyújtás
A "régi énemből" szinte egyetlen biztos pont sem maradt. Viszont az edzés az, amit szeretek megcsinálni, szeretem érezni, hogy megdolgoztatom az izmaimat, hogy felmegy a pulzusom, hogy megizzadok és végre nem fázom a lakásban. Szeretem, hogy az utolsó sorozatoknál a 10-12. gyakorlattól már nagyon nehéznek érzem a súlyzókat, de fogcsikorgatva végig számolom 13...14...15. És amikor ez megvan, még levegő után kapkodva, sajgó tagokkal, de meg tudom dicsérni magam, fel tudok nézni magamra, büszke vagyok erre a kis Boszira, hogy a széthullott élete és cafatokban lévő önmaga azért igen is képes valamire, hajlandó és képes tenni önmagáért, büszke lehet valamiért magára.
E: csirkepörkölt, főtt krumpli (mindkettőből maroknyi), cékla.
Délután: 70g sós-pörkölt mandula.
Majd gyártottam raffaellot és kókusz golyót. Közben kóstolgattam, és hát nagyon finom, így nem volt vacsora.
A rafi világos, a golyó sötét. Jin és jang. Egység, egyensúly. Habár azt kellene tanulnom, hogy kordában tartsam a gondolataimat, hogy a jelenben éljek és a mostra koncentráljak, a süti gyártás alatt morfondíroztam. Azon, amit egész héten érzek: hogy az élet egyensúlyra törekszik.
Hosszú hónapok után ezen a héten végre (koppkoppkopp) jókat alszom.
Hosszú hónapok óta ezen a héten sikerült először zenét hallgatnom úgy, hogy nem idegesített, sőt énekeltem és táncikáltam is rá (vasalás közben).
Nagyon hosszú hónapok óta először sikerült a múlt héten olyan dolgot csinálnom, ami elfoglaltság is és ami egyben valami jó, új, hasznos létrehozása (a húgom javasolta): horgoltam magamnak egy sapkát.
Iszonyú hosszú hónapok óta először fordult ma elő, hogy Élveztem a konyhai ténykedést, hogy kreatívkodtam, hogy örömöt leltem a keverésben-kotyvasztásban.
Néha már mosolyogni, sőt nevetni is képes vagyok. Nem állandóan a szomorú-morcos, magába révedő nő néz rám vissza a tükörből és néz másokra.
Tudtam, hogy nehéz lesz megtalálnom önmagam. És ma már azt is tudom, hogy mindaz, ami történt velem július 21-én (és előtte és utána), az mind-mind nem konkrét bántás akart lenni a Mindenség részéről, hanem segítség. Hatalmas pofon, amiről ma már tudom: egy óriási, szeretetteli ölelés volt, lehetőség arra, hogy megtegyem, amitől mindig is féltem: hogy szembe nézzek önmagammal, a múltammal, a hibáimmal. Hogy most még feleszmélhetek és folytathatom máshogy (jobban) az életemet, meg persze maradhat minden ugyanúgy is, de esélyt kaptam a döntésre, a munkára, a változtatásra.
Tudom, hogy "mindenemet elvesztettem", érzem, hogy nincs biztos pont az életemben. Változom, mint körülöttem minden és mindenki. Irtózatosan nehéz a tükörbe néznem és őszintének lennem magammal, de most ez a dolgom. Meg kell ismernem önmagam. Tudnom kell, mit akarok. Tudnom kell döntenem. Úgy, hogy NEKEM jó legyen. Másnak ez természetes, nekem feladat. Nagyon megvisel és hatalmas energiákat használok fel rá.
És roppant hálás vagyok, amiért lehetőséget kaptam a változtatásra.
És azért is, hogy van fedél a fejem felett.
Hogy fűtött lakásban lehetek.
Hogy van jó meleg pulóverem.
Hogy vannak emberek, akik még így is elfogadnak olyannak, amilyen most vagyok és segítő szándékkal vannak irányomban.
És még sorolhatnám. És ez jó. Köszönöm.
Facebook oldal: Boszorkánykonyha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése