Tavaly volt az első születésnapom anyu és mami nélkül, idén már a második.
Két éve még maminál voltunk az otthonban anyuval többek között.
Hét éve még Hőgyészen szülinapozhattam anyuékkal.
10 éve Ausztriában dolgoztam a szülinapomon, a munkaadómtól nagy meglepit kaptam.
Négy éve az endometriózis műtét előtti szervezés kezdődött.
Ma pedig újra műtétre várok.
Egész jól ébredtem. Olyan 10/6-tal.
Reggeli.
És ami mögötte van :)
Azt hiszem, elég nagy ajándékot kaptam. Ugye kőfelverődés a kocsim szélvédőjére, kárbejelentés, kárfelvétel, majd szóltam a Suzuki Lánycsóknak. Zs. írta: intézik. Tegnap telefonáltunk, itt a szélvédő Japánból, ma mehetek. Felvázoltam a gondomat, erre Zs. elmondta, mit teszünk. Ez alapján ma eljött Mohácsra egy kollégájával, feljött a harmadikra a kulcsért és a garázsból elvitte a szervizbe a kocsimat. Ha készen lesz, ugyanígy kerül majd vissza is. Hát emberségből csillagos ötös.
Ránéztem a telefonomon a kocsi appjára csak úgy, merre van. És meresztettem a szemeimet:
Mondom: meg fogom kérdezni, melyik gombot kell megnyomni a teleportáláshoz, akkor egy pillanat alatt ott lehetnék Magyarországon bárhol, ha Berlinhez 10 perc kellett. :D
A nap fáradtan, de 10/-6-tal telt (ez nagyon jó). M. dolgozott (mint szinte mindig), megbeszéltük, hogy ma nem szülinapozunk, majd egyszer elmegyünk enni egyet valahova. Feküdtem, ültem, filmeztem. Gyógyszer sem kellett. Este aztán felment tüdőbe, gyomorba, csípőbe sugárzó 10/8-ra, nem haboztam, jött egy koktél, ami most szerencsére hat is.
.......
51 lettél, boldog szülinapot, kis Boszi!