Csütörtök

Reggel Mohácsról Véméndre autóztam tejföl ködben egy német bemutató órára. Jó volt találkozni kollégákkal más sulikból, az óra szuper volt, kedves a vendéglátás (két bögre teát ittam az óramegbeszélés alatt).

Még ki sem hült a kocsi, már újra vezettem, irány Sz., ahol a 2. órámat helyettesítették a továbbképzés miatt, a 3. órám ének volt. Csak leparkoltam, semmit nem vittem magammal a kocsiból, csak felszaladtam a könyvért és már mentem is órára. Óra után (még ki sem hült az autó) egy kislánnyal felküldtem az ének könyvet a tanáriba, már mentem is, be a kocsiba, irány a másik suli, B. Ott a nagyoknál (3.-4. összevont osztály) kezdtem, aztán a kicsikkel német. Mivel tegnap tanultuk a tea szót, ma teát főztünk. Szabadott hozni kedvenc bögrét, kedvenc teát, citromot. (Úgy eszik a citromot, mint más az almát.)

Németül megbeszéljük, mi kell hozzá, hogyan készül, milyen ízűeket hoztak (a 2. osztály azért ebben már elég ügyes, főleg F. és E.). Aztán teázunk és beszélgetünk. (A. a ped. asszisztensünk anélkül, hogy kértem volna, előkészítette nekem tálcára a poharakat, a gyerekek által hozott dolgokat, A. a konyhásunk utána elmosogatott- itt is köszönöm, M. -egy harmadikos- hozott vizet az ebédlőből, a vízforralót és maradék dolgokat én vittem fel.) Volt hiányzó, így majd megismételjük a dolgot (szerintem mindenki örömére).

Mehettem volna haza, de nehéz nap volt (főleg lelkileg), így beszélgettünk felnőttek kicsit az ebédlőben, aztán a tanáriban is. A. kollégám azt mondta nekem, amikor ma megint elmondtam, hogy nem biztos, hogy alkalmas vagyok erre a munkára, hogy nekem a gyerekek között van a helyem.

Haza. Épp ittam egyet, mosdó, aztán a második szomatodráma. Hát nem találok rá jó szót. Rengeteget segít. Zs. egyszerűen frenetikus. (Szerinte is a gyerekek az én utam, azért vagyok, hogy segítsek nekik. És még millió dologról szó volt, de konkrétan az első tíz percben sikerült megoldani valamit, amire évek óta kerestem -és nem találtam- a választ.)