Dilemmák

Reggel a húgom kérdezte, hogy 10-es skálán mekkora a fájdalom. 5-ös volt. (Az nagyon jó, olyankor sok dologra képes vagyok.) Aztán 1-2 óra alatt ez felkúszott 9-re. M. hívott éppen, könyörgött, vegyem már be a gyógyszert. (Nem szeretem, mert nem mindig hat, ha mégis, csak másfél-két órán át. Az erősebbtől egész napra kidőlök, de a fájdalom visszatér.) Bevettem. Szuper jól levitte 8-asra, ezzel így egész nap el is vagyok. A nyolcas azt jelenti, mintha egy seprűnyelet dugtak volna be a bal oldalamba, a fájdalom kisugárzik a bordák alá, a tüdőbe, a csípőcsontba, a gyomorba. Minden mozdulatnál, minden légvételnél. Ülve is, állva is, fekve is. Közben lever a víz, úgy érzem, menten elájulok. Az egészben a legrosszabb: kiszámíthatatlan.

Estefelé lemerészkedtem boltba. Itt van a ház mellett. Az üzletben volt néhány pillanat, amikor azt mondtam: nem volt túl jó ötlet. De aztán nem volt semmi gond. Persze heurékáztam, amikor hazaértem.

Kegyetlenül hasonlít a helyzet az endometriózisosra. Akkor sem tudtam soha, hogy leszek akár 10 perc múlva. Akkor is rengeteg fájdalomcsillapítót szedtem. Akkor is voltak időszakok, amikor nem tudtam ellátni magam. 

Nem is tudok szót arr, milyen, amikor otthon vagy, de fájsz, és a legapróbb dolgokra is képtelen vagy. Nem tudod elindítani a mosógépet. Vagy kiteregetni. Nem tudsz hajat mosni. Vagy letusolni. Képtelen vagy porszívózni, felmosni, főzni. Csak próbálsz túlélni. Ma, amikor megjöttem a boltból, pihentem kicsit, aztán azt mondtam magamnak: Timi, igenis ki tudsz pakolni a mosogatógépből. Megtettem. Közben "fújkodtam", sóhajtoztam, de megcsináltam. Kis pihenés után: igenis fel tudod tölteni a gépet sóval. És megcsináltam. Újabb kis pihenés után: igenis be tudod pakolni a gépbe azt a pár mosogatnivalót a mosogatóból. És megcsináltam. Aztán hulla fáradt lettem, de legalább nem érzem magam totál haszontalannak.

Napok-hetek óta tervezem, hogy összerakom készre a kórházi cuccomat (kaptam listát, meg mivel júniusban vendégeskedtem ott majdnem egy hetet, tudom, mire van szükség). Hát nagyon gyatrán állok vele...

Múlt héten vissza kellett volna mennem a fogorvoshoz, de nem voltam olyan állapotban. Oké, majd hétfőn (ma) beviszem magam kocsival. Ma sem jött össze. 

Utánzásra méltó mindenki, aki jól tudja viselni a betegségét, a fájdalmat. 

Ahogy kutakodom, olvasom FB csoportokban ezt a vese-stent dolgot, a többség megkínlódik vele. Azt mondjuk nem értem, hogy hogy lehet, hogy vannak, akiknek a stentet altatásban teszik fel (anélkül -nem túlzok- kínzás), vannak, akiknek az ESWL-kezelést altatásban végzik (ja, ezt értem: ezt csak a magáneü-ben lehet), mert a betegek nagy részének ez is kínzás. Azt sem értem, miért végzik egyáltalán az ESWL-t, ha kb 50%-ban sikertelen... Azt sem értem, miért van, akit a sürgőről bevisznek egy urológiai klinikára vesegörccsel és van egy elakadt köve az uréterben, de neki rögtön megcsinálják azt a műtétet, amire én várok. Megspórolva egy csomó szenvedést, fájdalmat...

Ezen a héten kezdenem kellene dolgozni. Komoly fejtörést okoz. Mert ha tudnám előre, hogy elvagyok egy 10/5-tel, akkor nem is lenne gond. De sajnos nem tudom. Viszont ilyen 8-9-essel... Szenvedés nekem, mert tényleg nagyon fáj, szenvedés mindenkinek, mert eleve nem sok mindenre vagyok képes, figyelni kell rám, mert ha gond van, mentő kell. És vezetnem kell. Most holnaptól megpróbálok napi 3x alap kombót bevenni, ha működik, akkor talán megyek...

Még 30 nap a műtétig...