"Sosem tartoztam azok közé, akik azután, hogy külföldre költöztek, elkezdték a hazájukat szidni. Sőt.
Az új látásmód segített abban, hogy reálisabb képet alakítsak ki magamban Magyarországról. Még a logikus Norvégiához képest is van néhány dolog, ami logikusabb otthon. Az érzelmi és kulturális életet is erősebbnek érzem Magyarországon. Plusz élnek bennem a saját szívmelengető élményeim a hazámról, gyerekkorról, családról, barátokról.
Amikor hazaindulok, legyen az ok bármi, van bennem szívtájéki bizsergés. Örvendezik a lelkem. És elönt a melegség.
A kompút hosszú, de jólszervezett. Dániában hasonló a vezetési stílus, mint Norvégiában, senki nem tol le senkit, az utak kifogástalanok. Mint kés a vajban, úgy haladok. Most a szél nagyon fújt, ez volt az egyetlen nehezítő tényező (azon kívül, hogy beteg voltam).
Németországban is tudja a GPS, merre visz az utam, nem variál, nyílegyenesen odairányít a szálláshoz. Vannak lezárások, mert utakat javítanak, bővítenek, de kezelhető.
"Csehországban új elem, hogy van autópályamatrica, egy-két nagyvároson átvisz az utam, néha van torlódás, de nem vészes. Az utak jók, a GPS egyértelműen utasít, nem mérlegel, mert nincs mit. Szlovákia is matricás ország, de az utak itt is jók, a matrica itt is könnyen beszerezhető (Neten is megvehetném, de vezetés közben nem tudom, ha meg megállok, akkor már inkább helyben vásárolok. Automata mindkét helyen, hatnyelvű, kifogástalan, egyszerű). Utak itt is jók.
A kálváriám minden alkalommal Magyarországon kezdődik. Matricát csak forgalmi bemutatásával adtak, a kétezer kilométer alatt csupán idehaza villogtak rám, nem is egyszer. A GPS - a dugók miatt - többször újratervezett, ahogy közeledtem a fővároshoz. Levitt kátyus mellékutakra, azt hittem, szegény kutya a zötykölődéstől hátul rögvest kibobja a taccsot. A mellékutakon történő bemenet is idegölő volt: dugó, várakozás, araszolás, türelmetlenség – nem az én részemről, nálam a norvégiai zen még tartott.
„Érted haragszom én, nem ellened” – mondta József Attila és ugyanezt érzem én is, amikor hazajövök. Így használódik el az idő, fogy el az erő, aprozódik el az energia, amortizálódik gép és ember, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre – és telik el az élet a nem működés frusztrációjában, a tehetetlenség bénultságában, a mindennapok megrekedtségében.
Jobban érdemel ez a nép. Hinnie kell abban, hogy van jobb, mint a kifosztottság és az elvesztegetett idő."
Kép és szöveg: https://www.facebook.com/tamas.rita.ne.panikolj.sportolj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése