Pörögnek az események. Úgy ezerrel...
Hétfőn volt először, hogy nem csont fekete ruhába öltöztem.
És vittem dobozolt ételt.
A munka is megy, nagyon közeledik az év vége, a gyerekek fáradnak, én nem kevésbé.
Minden egyes napra van intézni való.
Ma munkából nem haza, hanem fogorvoshoz. Üres volt a váró, egy ember volt bent, az is jött már kifelé, így rögtön sorra kerültem. Szépen gyógyulok, a többi Pünkösd után...
Fogorvos után a parkolóból hívtam B-t, a pedikűröst. Van egy tyúkszem a sarkamon, már járni is alig tudok, mikor tudná kiszedni. Azt mondta, időpontja nincs, de menjek, megcsinálja. Átparkoltam a térre, de annyira kellett mosdóba mennem, hogy nem bírtam volna ki. Bementem a K-ba, megkérdeztem, mennyiért mehetnék el WC-re. Nem kértek semmit.
B. épp egy vendégét manikűrözte, de gyorsan megoldotta a gondomat, ráadásul egy fillért sem kért.
Itthon váltottam M-val pár szót, aztán ő ment edzésre. Én pakoltam, mert ma zuhanycsap-szerelés volt, kiteregettem.
És egyszer csak rám tört a sírás. Anyu rettenetesen hiányzik. Napokig nem sírok már, csak néha pityergek (ez nem azt jelenti, hogy nem gondolnék nagyon sokat rá), aztán jön egy ilyen. A "semmiből".
.......
Sok a történés. Az egyik a munkahelyi. Látva a pol.it.ikai trendet várható volt, hogy elkezdik az iskolák központosítását. Azaz városba terelését. No de úgy most, minden átmenet nélkül. Pénteken reggel közölte velünk az igazgató, hogy egy osztályt indíthatunk, két tanítóval. B-nek (kolléganőm) mennie kell. És pont. Ráadásul mindezt úgy, hogy fizikai képtelenség két tanítóval megoldani csak a kötelező óraszámot is, mivel nem kaptunk annyi órát. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy vagy ingyen csináljuk egy jó részét, vagy nagy kegyesen kapunk még annyi minimális órát, hogy legalább a tanórákat meg tudjuk tartani (persze mindent (MINDENT) összevonva, sokszor a teljes gyerekcsapatot elsőtől negyedikig. Senkit (SENKIT) nem kérdeztek meg, elvállaljuk-e így. Magyarul: ott fent nem fogják kimondani, hogy bezárjuk a kisiskolákat (Baranya szórt településrendszerű, rengeteg apró faluval, a tan.kerület 11 (!) iskoláját érinti ez), majd az lesz: a pedagógusok mentek el, miattuk kellett megszüntetni.
Erről most nem írok bővebben. A lényeg: nem számít a gyerek egy iskolában, nem számít az ember, egy suli csak viszi a pénzt, megoldható a pedagógus-hiány (ja, ami ugye nem létezik...), ráadásul sokunknak mennie kell majd (ha nem is idén, jövőre biztosan), így a "nagy" béremelésünk után rengeteg ember bérével tudnak spórolni.
Nem pesszimista vagyok, csak realista.
.......
Minden változik. Semmi nem egyszerű.
Az egészségüggyel ugyanezt csinálják. Voltam kórházban, 2 napot a pécsi kézsebészeten, 5 napot a lakóhelyemhez tartozó traumatológián. Semmit, de tényleg SEMMIT nem adtak. Se az alapbetegségemre való gyógyszereket, se törölközőt, se szappant, semmit. Pedig tudták hogy hirtelen kellett befeküdnöm (nem tudtam mindent azonnal behozatni). Az itteni traumatológia konkrétan veszélyben van. A kézsebészek elfogytak. Nyugdíjba mentek, a többiek elmentek másik intézménybe mert a kórházigazgató egy elviselhetetlen nő. És ami a legdurvább: a magánrendelésen is több hetes várólisták vannak. De hát úgy látom az a cél hogy a tb járulékot beszedjék, és közben áttereljék a betegeket a magánpraxisokba.
VálaszTörlés