Húsvét és másnapja

2016-ban írtam húsvétkor:

Sokszor képesek vagyunk sötétnek látni a világot, szürkének az életet, negatívnak látjuk a körülményeket, engedjük, hogy ezek határozzák meg a hangulatunkat. Ha kicsit kinézünk a saját, gondolatokkal telepakolt fejünkből, ha kicsit kinyitjuk a szemünket -és a szívünket-, csodákat láthatunk. Olyan dolgokat, amik nem magától értetődőek, hanem hálára érdemesek.

Habár hideg van, nyirkos idő, kandikál a nap. Ott van és egyszer ki is fog sütni. Mindezt láthatom. Az albérletben díszlik az anyutól kapott barka. Háttérben a száradó ruháim. Van mosógép, víz, mosószer, amiben kimoshattam, sőt van ruhám, nem is kevés. Fő a húsvéti sonka. Mindössze két lábosom van, de a nagyobbikba pont belefért. Van mit ennem, sőt kicsit az ünnepre is tudtam készülni. Van még egy nagymamám, aki majd' 90 évesen még gyönyörűségeket tud készíteni, kézzel. Ma is ehettem a kedvenc vajas-paprikás saját kenyeremet. És megyek anyuékhoz, egy kis családi csajos hétvégére, ott lesz négy generáció. :)

Szívből kívánom a napfényt mindegyikőtök lelkébe! Én ezzel kívánok szép ünnepet.

Másnap Hőgyészen húsvétoztunk: anyuval, mamival, unokahúgommal. Anyu sütött főzött, tartalmasan, szeretetben telt az ünnep.

2007-2018-ig kevésszer voltam itthon húsvétkor, legtöbbször külföldön dolgoztam.

2020-ban minden addiginál másabb volt a húsvét. Egyrészt a "pándémia" miatt, de ami a családunknak ennél sokkal fontosabb volt: anyut húsvét után műtötték rosszindulatú emlődaganat miatt... Emlékszem, készült egy túrós süti, csak hogy legyen valami...

2021-ben Hőgyészen volt újra a húsvétolás. Még a hőgyészi házban, a mindig csodaszép kerttel...

... még mamival és anyuval, anyu mennyei étkeivel...

Tavaly (igen, tavaly, csak egy éve...) ilyenkor anyu már Mohácson lakott, átmentünk hozzá is húsvétolni (kis barkáccsal).

Az idei húsvét jelentősen más volt...

Ez a kép Hőgyészen készült, öt éve. M. fotózta. Nagyon jól szimbolizálja azt, ahogy mi éreztünk/érzünk egymás iránt. (És 2 napja most először pityeredtem el, amikor ezt leírtam és megnéztem a képet.) M. szerencsére még itt van. Anyu már az angyalokhoz költözött, 5 nap híján 3 hónapja. Mamikám kórházban van.

Ma R., unokaöcsém és Cs. volt látogatni, előtte egy nap híján (amikor húgomék és unokanővérem keresztanyummal látogattak) minden nap mentem mamihoz. Annyira örül a látogatónak, olyan hálás, ezerszer megköszöni. Jól van. Ugyanolyan jól tűri a fájdalmat, mint anyu... Holnap vagy szerdán hazaengedik.

Semmi (de semmi) ünnepi hangulatom, a húsvétot M. intézte leginkább. De festettem tojást...

És szanáltam megint: most egy nagy szatyor ruhát.

Volt "húsvétos" étkezés is. (M-nak köszönhetően.)

Maminak vittem tegnap kompótot, kalácsot. A kompót nagyon bejött neki, azt mondta: ennél jobbat nem hozhattam volna, nagyon finom, "olyan kräftig, igazi kompót".

...

M. hetek óta igyekszik engem kimozdítani. Annyi a tennivaló, és vagy ő dolgozik, vagy én, vagy ő nagyon fáradt, vagy én, hogy eddig nem jött össze a "kirándulás". Ma viszont mentünk. A Mecsekbe, medvehagymázni. 

Iszonyat meleg volt (2.-3. napja sajnos nyár van, 26+ fokkal), de szedtünk levelet. M. el is készítette a pestot, én pedig lépcsőház-túrára indultam a maradék zölddel. Szoktunk vinni pár helyre. M. nagyon örült, V. is, vele el is beszélgettem vagy egy órát, B.-től pedig kaptunk cserébe egy tányér sütit. Pl. kozák sapkát, amit imádok, és amit anyu szokott nagy ritkán készíteni.