Emlékképek- apu

Buszsofőr volt. Farosok jártak akkoriban. Így ismerte meg anyut is.

Imádott buszozni, buszt vezetni. Mindig azt mondta, minél nagyobb a kormány, annál könnyebb a járművet vezetni.

Szeretett pecázni.

Szeretett társaságban lenni, beszélgetni, iszogatni, énekelni. Szuper hangja volt. Nem viccelek: tisztára, mint Korda Györgynek. Rengeteg dalt tudott, amíg kicsik voltunk, sokat énekelt nekünk. Még beszélni is alig tudtam, de a Tárjad szét a függönyt már énekeltem (a többi mellett). (A képen a volános kollégáival.)

1973. Balatonfüred, anyuval.

1974. Velem.

Ez a kép Hőgyészen készült, mamiék udvarában. Igen, ilyen pici koromtól jártam rendszeresen mamiékhoz. Ezért is nőtt annyira a szívemhez Hőgyész, a hőgyészi ház.

Apu velem, papi J-tal, unokanővéremmel, és keresztapám (anyu testvére). A két lányon kívül a képen már egyikük sem él.

Régen a Volánnal minden évben mentünk kirándulni. Volánosok a teljes családjaikkal. Akkoriban apu minden kollégáját és családtagjait ismertük és minket is a többiek. Egy igazi nagy család volt. (A képen a lépcsőn apu ül, jobbra mellette áll a húgom, balra mellette én, fogom anyu kezét.

A gyerekeknek minden évben mikulás ünnepséget is rendeztek a Volánnál. (A képen a mami varrta ünneplőnkben eszünk-iszunk anyu mellett.

A következő kép egy igazi kincs. Apu teljes rokonságával vagyunk rajta Fornádon, egy lakodalomban. (A bal szélén én, E., húgom, apu, mama, J., P., E. néni, J. (apu testvére), papa.

A húgom ballagásán, otthon, Tamásiban.

A húgom egyik szülinapján, szintén otthon.

És egy karácsonyi kép. Imádtam apunak ezt a mellényét. Amikor meghalt, és nagy sokára képesek voltunk elrakni a dolgait, emlékszem, ezt a mellényt még nagyon-nagyon sokáig őrizgettem.

Rengeteg fényképe van anyunak, tényleg csak mazsolázok, a legtöbbet digitalizálom.

Ha fájdalmas is, jó emlékezni.

Annyi mindent jó volna elmondani apunak is...