Csütörtök

Tudtam én, hogy anyu dolgai egyszer a húgomé lesznek és az enyémek. Mondjuk álmomban sem gondoltam, hogy ilyen hamar...

Napok óta munka után anyuhoz megyek (vagyis a lakásába) és átnézek mindent. MINDENT. Ami olyan, kukázom, de valahogy egyre több a cucc. 😂

Anyunak rengeteg (!) és szép dolgai vannak, ezer dologhoz köt emlék. Nagyon nehéz ez a válogatás, szortírozás, de ennek is meg kell lennie. 

A lakása gyönyörű, nyugodt, csendes. Most túl csendes...

Minden holmija gyönyörűen rendben, élére hajtva, felakasztva, összerakva, feliratozva...

És minden felírva, jegyzetelve. Minden...

Ez is nagy tanulság.

Túl sok ruhám van.

A papírjaimat át kell nézzem, sztem fele fölösleges.

Amíg az ember él, azt hiszi, ez mindig így lesz. Pedig nem. Ha én most meghalnék, nagyon sok dolga lenne M-nak és a húgomnak a dolgaimmal. Pedig szelektálok, folyamatosan, de még így is túl sok. Ha végeztem anyunál a pakolással, itthon is -újra- megcsinálom a "minimalizálást".

Kincsek is vannak anyunál. Amikor E., anyu volt munkatársa meglátogatta őt, amikor írtam mindenkinek, hogy anyunak nincs sok ideje hátra, hozott ovis fotóalbumokat. Azokból szemezgettem ma, átküldtem a húgomnak is. Ő írta, hogy ezen a képen ő is rajta van, ő a farkas. Egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy anyuéknál volt gyakorlaton. Pedig tényleg: ezen a képen anyu a nagymama, a húgom a farkas...

Írnék még, de nincs energiám... Egyik kolléganőm beteg (itt is jobbulást!), ketten vagyunk a négy osztályra, nagyon fáradt vagyok. Holnap még napközi is (a héten harmadszor), aztán kocsiért menni a szerelőhöz, egyebek... (Kegytelen ez a mókuskerék...)