Anyu szombaton aludt el. Hagyott nekünk egy hétvégét, hogy ne kelljen rohanni, hogy ne kelljen az első sokktól kisírt szemmel intézkedni menni, hogy ne a munkahelyen értesüljünk róla, hogy tudjunk egyet szusszanni, mielőtt a temetést intézzük.
Hónapok óta ez az első nap, hogy nem óracsörgésre keltem, hogy nem kellett anyuhoz menni. Még nem igazán fogtam fel, hogy meghalt. De amint beugrik a békésen fekvő, hideg arca, újra tudatosul.
Néhány pityergéssel, kis házimunkával, karácsonyfa-bontással, pihengetéssel telt a nap. (Elmondhatatlanul fáradt vagyok.)
Este érkezik Budapestről a húgom. Holnap együtt megyünk temetést szervezni.
Ti nagyon nagyszerű emberek vagytok. Együttérzek veletek.
VálaszTörlésMinden tiszteletem a tiéd, ahogy írtál az Édesanyád betegségéről, az érzéseidről, a történésekről, és erről az utolsó "útról". Még jönnek nagyon nehéz idők, temetés intézése, temetés, és a lakásának a rendezése, amit szeretnétek vele csinálni. Aztán jönnek majd szépen a napok, amikor már egyre kevesebb lesz az "intéznivaló", majd elfogy az is. Jönnek a hétköznapok, de/és maradnak a lelki feldolgozás hullámai. Együttérzek veled, és kívánom, hogy majd érkezzenek az életedbe az öröm pillanatai is, amikor már fogadni tudod...
VálaszTörlésKöszönöm.
Törlés♥♥♥
VálaszTörlés🤔😢😭💖💞💓❣️
VálaszTörlés