2024. január 4., csütörtök

Csütörtök

Igyekszem kitartani. Igyekszem megőrizni az ép eszemet, de nem tudom, meddig sikerül. Nem tudom, miért én kaptam ezt a feladatot, miért ezt kaptam, de biztos vagyok benne, hogy tévedés történt. Nem írom le részletesen a mai napot sem (és még nincs vége), de sokszor és egyre inkább az az érzésem, hogy a Jóisten rám pályázik. Vagy talán az egésznek az a lényege, hogy felfogjam végre, hogy van olyan helyzet, amikor, ha megfeszülök, akkor sem tudok segíteni? És hogy mindebbe nem érdemes beleőrülni? 

4 megjegyzés:

  1. A miérteket csak Isten tudja. De valóban van olyan helyzet, amikor semmit sem tudsz tenni. Utólag majd biztosan értelmet nyer. Imádkozok értetek.

    VálaszTörlés
  2. Nem tudsz ennél többet tenni!!! Hidd el, ez is maximálisan már erődön felül van. Sajnos az élet egyszer véget ér, kinek így, kinek úgy, de nem kell átvenned a felelősséget. Nagyon, de nagyon sokat tettél eddig is, imádkozom értetek! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anyu konkrétan órákig fuldoklott. És én csak ott álltam és nem tudtam neki segíteni. Borzasztó érzés...

      Törlés
  3. Nagyon szeretném, ha rajtam segítene valaki egy ilyen esetben, de nekem is nagyon nehezemre esne megtenni valaki másnál.

    VálaszTörlés