Tegnap:
Ma:
Jesszus, nem tudnám listába szedni, mennyi minden volt ma is... (Kaptam ma a gyerekektől matricát, rengeteg ölelést, volt "De jó volt ez az óra!" is.) Régen írtam olyan igazi jó kis bejegyzést, de amire este ideérek a géphez, már olyan fáradt vagyok, hogy nem fog az agyam... De ha csak a legszűkebb családban vagy környezetemben körülnézek, mindenkin ugyanezt látom: ezer a dolog, az intéznivaló, és ha elkészül az ember mondjuk kettővel, jön helyette három másik... Mindenki rohan, kifacsart, kedvetlen, fáradt, ha valahol nevetést hallok, az igazán ritka, és fel is kapom a fejem: jé, de jó, hogy van még, aki tud nevetni! Habár lassan este kilenc, kikapcs, mert van még tennivaló, és holnap megint munka (is).
Mert 'divat' halálra őrölni magunkat... én is csináltam sokáig, és biztos voltam benne, hogy ezt máshogy nem lehet, aztán mikor muszáj volt változtatnom, akkor kiderült, hogy dehogyisnem :)
VálaszTörlésSzívesen fogadnék tippeket: mi az, amin tudtál és hogyan sikerült változtatni.
TörlésTimi, nem ismerem a körülményeidet és az ottani lehetőségeket, de magántanárként vagy magániskolában alkalmazottként kevesebb munkával hülyére kereshetnéd magad. A tudásod és a képességeid bőven alkalmassá tesznek erre. Tanuld meg magadat eladni és élj a lehetőséggel! Mondjuk ha magántanárkénrt akarnál érvényesülni, az macera, mert vállalkozói igazolvány meg sok egyéb kell hozzá, de lehet hogy megéri. Sokkal több lehetőség van benned, mint amit most csinálsz!
TörlésAranyos vagy, hogy ennyit "látsz belém". Az önbizalomért én tutira nem álltam sorba annak idején... De valamit lépni kell...
TörlésUnokahúgom a Tiédhez hasonló végzettségekkel és képességekkel jelenleg angol német görög tolmács, hitelesített fordító, és nyelvtanár egy magániskolában. Ezen kívül i
Törlésdegenvezetéssel is foglalkozik. Az apukája is egy vagány, belevaló fickó volt, a rendszerváltás előtt egyéni vállalkozó lett, ami azért akkoriban nem volt egyszerű. Tőle tanulhatta ezt, hiogy a piacon tudott nyújtani olyqan szolgáltatást, amelyre volt kereslet és negfizették.
A betegség előtt azt hittem magamról, hogy relatíve higgadt, nyugodt ember vagyok, és rá kellett jönnöm, hogy az csak a látszat, valójában állandóan terveket szövök, pörög az agyam, még félig sem vagyok kész valamivel, már a következőn gondolkodom, és így volt ez a betegség kezdetén is. Aztán észrevettem, hogy amint beindul az agyam, elkezdek mindig visszaesni. Rá kellett jönnöm, hogy ha meg akarok gyógyulni (életben akarok maradni.. ), akkor le kell állítanom az agyam valahogy, és ha most éppen csak arra vagyok képes, hogy az ágyból nézzem a felhőket, akkor ez van, megpróbálok annak örülni, hogy már fel tudok ülni annyira, hogy kilássak. Elég sokáig tartott, heteken át nem tudtam semmit sem csinálni, aztán fokozatosan átállítódott a fókusz, ahogy kicsit jobban lettem, megtanultam jólesően örülni olyan dolgoknak, amik addig esetleg csak bosszúságot okoztak. Pl. hogy sikerült bepakolni a mosógépbe, és elindítani egy programot, lesznek tiszta ruhák :) Azóta is igyekszem ezt a hozzáállást megőrizni.
VálaszTörlésRájöttem, hogy az egészségem mindennél fontosabb (és biztos vagyok benne, hogy a problémákat a túlhajtottság okozta, voltak előjelek), amihez pedig kellő mennyiségű pihenés kell.
Erősen lecsökkentettem a nethasználatot, a betegség alatt sokáig nem is voltam rá képes, és hozadékként kiderült, hogy jelentősen hozzájárult az addigi fejfájásokhoz. Az emberekkel való kapcsolataimban is arra törekszem azóta, hogy az energiaszintem megmaradjon, nem kell nekem sem a világ, sem az ő összes terhüket a vállaimon vinnem, kiderült, hogy ha nem/alig olvasok híreket, és nem hallgatom meg mindenki összes problémáját, akkor egy békés, rendezett világ vesz körül. A lehetséges rosszon meg feleslegesen aggódok.
Általánosságokat írtam, talán van benne használható, még én is tanulom, de úgy érzem, az életem alapjaiban megváltozott.
Köszönöm, hogy leírtad. Sok dologban magamra ismertem. Igen, amikor az endometriózis miatt egy évig folyamatos, egyre rosszabbodó fájdalomban éltem, tapasztaltam ezt, amit írtál. Hogy a legapróbb jó dolgoknak is tudtam örülni. Műtét után is ez volt. Aztán ahogy egyre jobban lettem és visszamentem dolgozni, egyre inkább elkapott a mókuskerék, most meg már olyannyira benne pörgök, hogy érzem: itt-ott megütődöm, megkarcolódok. Ideje újra figyelni magamra.
Törlés