Ha lassan is, de igyekszem a rendszeres mozgást visszaépíteni a hétköznapokba. És a mozgás már nem feltétlenül valami erőteljes és hatalmas programot jelent, mint annak idején az Insanity, az Asylum, a Les Mills Pump vagy a futás. 47 éves vagyok, túl egy hosszú betegségen, egy teljes egy éves fájdalom-tengeren, egy méheltávolító műtéten és két kovidon. Két hónap van még vissza a műtéti teljes felépülésig. Semmiképpen nem szeretném elszúrni. Fizikailag pedig nagyon visszavetett az utóbbi egy-másfél év. Még egy hosszabb séta is megerőltető, az izmaim és a csontjaim nagyon érzik az elmúlt, fizikailag nulla időszakot. Sokszor jobban esik egy antistressz-gyakorlás, fokozatosan ez is épül vissza a mindennapokba. Igazán jól átmozgat, ellazít, kikapcsol, és erre óriási szükség van.
A kép tegnapi, egy séta-meditáció végén készült.