Ha lassan is, de igyekszem a rendszeres mozgást visszaépíteni a hétköznapokba. És a mozgás már nem feltétlenül valami erőteljes és hatalmas programot jelent, mint annak idején az Insanity, az Asylum, a Les Mills Pump vagy a futás. 47 éves vagyok, túl egy hosszú betegségen, egy teljes egy éves fájdalom-tengeren, egy méheltávolító műtéten és két kovidon. Két hónap van még vissza a műtéti teljes felépülésig. Semmiképpen nem szeretném elszúrni. Fizikailag pedig nagyon visszavetett az utóbbi egy-másfél év. Még egy hosszabb séta is megerőltető, az izmaim és a csontjaim nagyon érzik az elmúlt, fizikailag nulla időszakot. Sokszor jobban esik egy antistressz-gyakorlás, fokozatosan ez is épül vissza a mindennapokba. Igazán jól átmozgat, ellazít, kikapcsol, és erre óriási szükség van.
A kép tegnapi, egy séta-meditáció végén készült.
Nem kapcsolódik a témához szorosan, de tegnap láttam M-et. :) Hozzá költöztél? Bocsi ha tolakodó vagyok, ha gondolod moderáld a hozzászólásom, de M pont szemben lakik velem. :):) Mármint az épülettel, ahol lakom.:) Ez tegnap izgi felfedezés volt. :)
VálaszTörlésHa M. pont szemben lakik veled, akkor én is veled szemben lakom. ;) :)
TörlésMáris szeretem, hogy ideköltöztél. ♥
TörlésSzerintem a belső sebek, műtéti hegek már összegyógyultak annyira, hogy nagy kárt nem teszel magadban ha többet mozogsz. Persze észszerű határokon belül. Ha eddig rendben volt minden, nem hiszem hogy lenne mitől félned. Nagyon kitartó és erős vagy. Gratulálok, ez nem megy mindenkinek.
VálaszTörlés