Reggelem versbe szedve (hehe)

Pipi!- ébresztett hugyhólyagom hajnalok hajnalán,

ürítettem is sebtiben annak egész tartalmát.

Lehúzásra került a sor -és ez nem politika-,

nem töltődik fent a tartály, nincs víz, jaj, de mostoha

körülmény! de nem csüggedtem, alhatok még keveset,

ám ekkor a barna maci éledezni elkezdett.

Volt már nálunk mizéria, dugulás meg csőgörény,

kibéleltem -jer, te zacskó!- illemhelynek közepét.

Nem nagy dolog a nagy dolog, pont bele a zacsiba,

ám amikor azt kiszedtem, történt egy kis galiba:

kiszakadt a zacsek vége, fele maci odalett,

no de ezt én nem hagyhattam: bedugtam a kezemet

a kagylóba, sűrűn-bőven a papírva csomagolva.

Gyűjtőzsákba került így az én nagy mutatványom,

a maradékot ásványvízzel leküldtem a járaton.

Ügyes voltam, már-már büszkén tekintettem magamra,

amikor is konstatáltam: kezet mosni hogy fogsz, te bamba?!

A fertőtlenítő kendő jó szolgálat ilyenkor,

s nem örömmel, hanem szükséggel egy újabb ásványvíz kibontódott.

A fürdőben óvatosan lötyköltem a kezemre,

baci, bűz nélkül és tisztán mehettem munkahelyemre.

Lépcsőnek le kis csomagom magamtól eltartottam,

a tárolónál akkurátusan a kukába dobtam.

Pipi, mackó, búcsút intek, az ég áldjon titeket,

csőtörés most már megoldva,

nem kell vödör, nem kell szóda,

már rendesen, ember módra illemhelyre mehetek. :)