A cuki tanévnyitó után volt ám csacsogás, mesélés, új tolltartó, ceruza, benti cipő, fülbevaló (...) mutogatás. :)
A 3-4. osztállyal voltam egész délelőtt, nagyon gyorsan eltelt az idő.
Délután elkészült minden papír, irat, dokumentum, aminek meg kell lennie és leszerveztünk sok mindent az évre.
Megint hulla voltam, amire hazaértem.
A mára pakolt kajcim ízlett, nem fájt tőle a gyomrom sem, így ma kora este ugyanazzal készültem holnapra tízóraira és ebédre. Az ebédből rögtön 2 adag készült.
Reggelire a rántotta alig csúszott le. Én ugyan szeretem, de a gyomrom azt mondta: holnap inkább más legyen.
Így aztán zabkása készül majd reggel, próba-cseresznye. ;)
Nagyon hálás vagyok az endócskámnak, hogy ma nyugton volt, és csak egy gyenge feszítéssel éreztette a jelenlétét és így hagyott dolgozni. Az iszonyatos energiahiány így is minden áldott nap velem van, hát cipelem magam ide-oda, lihegek, de tolom a szekeret.
Szeretném megjegyezni, hogy nagyon csini vagy a képen és külső szemlélőnek nem látszik az amin keresztül mész, a szenvedés. Csak egy csinos nőt lát aki Rád néz. :)
VálaszTörlésAranyos vagy. :) Sajnos látszik. Akik ismerik az arcomat, ők a megmondhatói. De hát ez van, remélem, a műtét után ez is alakul majd. Ha meg nem, tökéletesen elégedett lennék a fájdalommentes élettel. :)
Törlés