"Aggódni nem "direkt" szokott az ember egyszerűen csak elöntenek az ijesztő gondolatok, és nem bírunk szabadulni tőlük. Mi lesz, ha......? Az aggódással valóra váltjuk, ami miatt annyira aggódunk.
A legnagyobb csapda, hogy sokszor azt gondoljuk: az aggódás a problémamegoldás része, amivel pozitív előjelet teszünk az amúgy nagyon negatív folyamat elé. Így aztán nem érezzük a kényszert, hogy leszokjunk róla.
Az aggódás nem oldja meg a problémákat, pusztán annyiból áll, hogy újra meg újra levetítjük a legszörnyűbb forgatókönyveket a lelki szemeink előtt. Az aggodalom rossz felé irányítja a figyelmünket, és lelassítja a megoldás keresését, ugyanis ehhez nem fantáziálásra, hanem földhözragadt gondolkodásra van szükség.
Azért sem bírunk leállni az aggódással, mert úgy érezzük, hogy érzelmileg így védhetjük meg magunkat. Aggodalom esetén a legrosszabbat feltételezzük, ezért amikor az tényleg bekövetkezik, nem érint minket olyan mélyen érzelmileg az esemény, előtte is rosszul érezzük magunkat az aggodalom miatt, nem nagy változás, hogy utána is negatívak az érzéseink. Sőt még azt is gondoljuk, hogy fel vagyunk készülve minden eshetőségre, nem érhet meglepetés, ami biztonságos, még akkor is, ha rossz.
Csakhogy közben folyamatosan nyomorúságosan érezzük magunkat a látszólagos biztonságban, így végeredményben csupán ártunk a testi és lelki egészségünknek. Akkor tudunk leszokni az állandó aggódásról, ha megszokjuk a gondolatot, hogy nem vagyunk képesek irányítani a jövő minden percét.
Hallgassunk a kutatókra, akik már bebizonyították, hogy általában nem történik meg, ami miatt álmatlanul forgolódunk éjjelente , ha pedig mégis bekövetkezik valamilyen negatív esemény, akkor sokkal könnyebben birkózunk meg vele, ha nem egy eleve rossz lelkiállapotban ér minket a sok aggódás miatt. Egyszerűen jobban kezelünk bármilyen helyzetet, ha nem pesszimista hozzáállással vágunk bele a megoldásba.
Az aggódást le kell győzni, mert az egészségünket kockáztatjuk, ha ragaszkodunk hozzá."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése