 |
| forrás |
"Vannak vacak napok.
Amikor legszívesebben csak a kedvenc takaród alatt kucorognál, mert rád telepedett és összenyomott az élet: hiába lenne szükség a munkádra, hiába várnak rád a barátok és a család, egyszerűen nem tudsz megmozdulni. Ha pedig még is, nincs benne köszönet – noha a mosolyod rutinból kúszik az ajkadra, a tekinteted üres marad, mint a kikapart gyöngykagyló meszes héja.
Vannak vacak napok.
Amikor az életkedved úgy tűnik el, mint tengerparti homokban az eső nyoma. Amikor épp úgy teher vagy önmagad, mint a világ számára. Amikor tudod, hogy mit kellene tenned, tudod, hogy meg kellene tenned, mégsem teszed... Feleslegesnek, haszontalannak érzed magad.
Ember, nézz rám.
Láttál már szivárványt?
Tudod, azt a sokszínű boltívet az égen.
Mondd, van valami haszna? Nincs. Valaki talált már kincset az alján? Nem. Még is bárkinek, aki észreveszi, különleges pillanatokat ad. Pedig haszontalan. Akár a madár dala. Hallgasd a pacsirtát, ahogy énekel. Pedig, akár oly halkan is ciripelhetne, mint a hangya. Vagy röföghetne is. De nem. Énekel.
Ez a világ tökéletes.
Nem hibátlan.
Tökéletes.
Miképp a hasznos, a haszontalan dolgoknak is helye van az ég és a föld között. Sose kételkedj önnön létjogosultságodban, mert ha elhiszed, hogy csak a hasznos énednek van értelme, elveszted a lelked egy különleges oldalát. Mintha... mintha eltűnne az égről a kék.
Nem baj, ha épp nem érzed hasznosnak magad, nem baj, ha egy nehéz napodon csak hibázni tudsz. Mert a világ részeként így is, úgy is tökéletes vagy. Csak legyél az, aki lehetsz. Ma éld a haszontalant, holnap a hasznosat, még holnap után az éned azon oldalát, akit eleddig sosem tapasztaltál...
Tökéletes vagy.
Nem hibátlan.
Tökéletes."
A. J. Christian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése