Hétfőn hazautazás a börzsönyi hétvégéről. Ahol három napig szó szerint nem volt más dolgom, mint pihenni.
Kedden is pihi és Frei Café.
Szerdán még itthon.
Csütörtökön folytatódott a tanítás a tavaszi szünet után. És végre elkészültem a kredit-tanfolyamos vizsgaanyaggal, be is küldtem.
Pénteken intenzív napom volt. Talán túlságosan is. Néha roppant hosszú tud lenni 24 óra. Mert néha hagyom, hogy a körülmények határozzák meg a hangulatomat. Azt hiszem, a múlt heti ájulás egyáltalán nem volt véletlen. Még ha egyelőre nem is tudom, miért lettem rosszul, az ájulás és az agyrázkódás tényleg változást hoz. A fizikai fájdalom elmúlt, az agyam lassan a régi, csak a gondolataim újak, mások. Fura érzés. Mintha ott állnék egy "másik dimenzió" bejárati ajtajában és néznék be a folyosójára.
Ahogy pénteken a suliba cuccoltam, annál kicsit többel tértem haza.
(Nem megyek bele az "oktatási rendszer" témába, de ennek az egésznek nem így kellene működnie. Jesszus, az én "oktatási rendszerem" annyira más lenne, hogy nem is mondhatnánk rá, hogy "iskola".)
Szombaton a lábam előrébb csúszott a másik dimenzió folyosójának kövén.
És vasárnap is.
(Nem tudom megmagyarázni, lehet, hogy nem is új ez, sokszor érzem, hogy eddigi dolgok ezek, és ezek erősödtek fel. Pl. hogy mennyire szükségem van levegőre, térre, mozgásra, fákra, érezni a szelet..., hogy az élet nem az, amit/ahogy éljük, az élet nem a panelban, nem a munkahelyen van... Nyugi, nem bolondultam meg. Sose voltam százas, és azt mondom: szerencsére. Gí a mostani helyzet se fura. :) )
A héten a lábadozás miatt inkább hétvégén volt haladás, az is gyorsgyaloglás. A heti: 29km, 2019-ben eddig összesen: 779km.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése