A hétfői kutyagumi-sztori után minden megy tovább. Kábé majdnem ugyanúgy.
Hideg van már reggelente, tegnap fagyott be először a szélvédő úgy, hogy jégteleníteni kellett. Sebaj: először motor beindít, csomagtartó kinyit, jégoldó elő, fújom, fújom, jó alaposan, hadd dolgozzon. Mi?! De nekem nincs is jégoldóm! Nézem: ja, ablakmosó folyadék... Szépen törölgethettem le az egészet, mielőtt esetleg ráfagy, avagy vezetés közben szépséges szivárványos csíkokat rajzol nekem a törlőlapát.
A suliban is megy minden a maga útján. Még akkor is, ha most minden bizonytalan.
Csapkodunk színes legyeket...
... dolgozunk párokban...
... meg csoportokban...
... utcát makettezünk...
... barkácsolgatunk...
Járok heti kétszer Dr D-hez.
Nincs sok változás, a lufiságom néha iszonyatos mértéket ölt. Ma sem packázott, olyan vagyok, mint aki hordót nyelt. A gyerekek közül néhányan játszásiból anyának hívnak, ma N-től mást sem hallottam: "Anyu babut vár", egyszer meg is simította a hasamat... Ez van...