Kimondhatatlan erő van abban, amikor ember és állat korlátok, félelem és bizalmatlanság nélkül képes egymás közelében lenni a természetben. Ilyenkor a túl civilizált utazó úgy érzi végre, hogy hazaérkezett, mert a parkok, a rezervátumok, a folyók nemcsak a benne élő állatoknak és növényeknek, de az ő életének forrásai is egyben.
Balogh Boglárka
Reggel még a mohácsi arborétumomban...
... délután már az őriszentpéteri erdőszéli lakban.
Csend, béke, nyugalom...
És csodák. Bárhova nézek, bárhova lépek.
Rét. A házikó mellett.
Kis vacsora.
Tökleves.
És mini tábortűz.
Köszönöm.
Annyira csodásak a képeid! Érzem az Őrség illatát, ahogy nézem őket. De szeretek én is ott lenni! :)A mohácsi arborétumon jót nevettem. Én itt lakom a sulinál pont, tele van fákkal, most már tudom, hogy arborétumban élek :)
VálaszTörlésKöszönöm :) És ugye, milyen más, hogy már tudod: nemcsak lakótelepen, hanem egy arborétumban is élsz! :)
TörlésNeked a mi otthonunk a csodás. Nekünk meg ez természetesnek és mindennaposnak tűnik. Helyette álmélkodunk Mohács kedvességén. Érdekes az ember, ugye?
VálaszTörlésBizony, Zsuzsa, érdekes ez. :)
TörlésDe szép helyeken jártál! Olyan kívánós lettem a képeidtől :D
VálaszTörlésDe szép helyeken jártál! Olyan kívánós lettem a képeidtől :D
VálaszTörlésTényleg egy csoda az Őrség. Érdemes legalább pár napot rászánni.
TörlésFantasztikus fotók!Szép kis gyűjtemény és mennyi-mennyi élmény!!!jó volt picit ott lenni veletek a fotók által!!!
VálaszTörlésIgazán örülök, hogy benéztél hozzám. :) Köszönöm a fotó-bókot. :) Tényleg sok élmény, sok fotó, nagyon jó volt kicsit kizökkenni a megszokott hétköznapokból.
Törlés