66. nap

kép

Segíteni jó. Világ életemben szerettem. 

Olyanok vagyunk a segítéssel, mint méz az üvegben. Mint vaj a tálkában. Mint kávé a csészében. 

Azt hiszem, ha az ember képes háttérben maradni, ha képes nem ártani, azzal már nagyon sokat tud segíteni. 

A segítség bentről jön, a lelkünkből. Olyan természetes, mint ahogy tavasszal rügy fakad az ágon. Bennünk lakozik, csak sokszor eltakarja a város zaja, a munka fáradalma, az aggodalom szürke fellege, az önzés.

Segíteni jó. Semmibe nem kerül. És duplán hat: arra is, akinek adják, és arra is, aki adja. 

Sokszor elég egy mosoly. Egy kedves, elejtett megjegyzés. Hogy felveszed helyette. Elkapod, mielőtt leesik. Előzékeny vagy. Odaadod, mert tetszik neki.

Nem jegyzem, ha segítettem. Nem ez a fontos. Hanem az öröm, a mosoly mások arcán. 

66. nap, csütörtök

Hú, de hosszú nap volt ez! :) De sok helyen voltam, sok mindent intéztem, volt benne kellemes is (például sétálni és helyijáratozni Pécsen), hasznos is (kis kocsimat meggenerálozták a szervizben). Volt, hogy pont jókor értem jó helyre, de volt, hogy várnom kellett (sokat), amolyan összetett nap volt. Hálás vagyok, amiért nekünk még tavaszi szünet van, mindezt munkanapon képtelenség lett volna elintéznem. Konkrétan holnap van egy "szabad napom" még, a hétvége megint fullos, vár rám kábé 600 km vezetés, de hát így megy ez, ha mindenki jó messze lakik tőlem. Aztán hétfőn indul a mandula, azaz munka megint. És a mindenféle ügyintézés továbbra is. Remélem, egyszer megérem, hogy lesz legalább egy hét, amikor nem lesz full piros a naptáram.

Étek:

Dobozoltam ma, tudtam, hogy vacsoráig vinnem kell a kis étkeimet, ha normálisan akarok enni.

R: -

E: keto kávé, lottó szelet (ügyintézés közben, kávézóban)

Délután: a két mini szendvics (autószalonban, a javítás végére várva)

V: sajtos karaj, saláta (otthon)

(Recept linkek a dobozolós bejegyzésben.)

Mozgás: 5km.