Estike

Vasárnap, Ausztria 14/10.

A tegnapi gondolathoz tartozik még, AHOGY megkapom a szabadidőt. Sosem tudom, mikor, előre sosem tudom, mennyi időre mehetek ki. Egyszer csak a nap folyamán betoppan valaki (általában A. valamelyik gyereke):

- Sziasztok! Timi, mehetsz sétálni.

- Mennyi időre?

- Háromnegyed óra.

Ilyenkor beviharzok a szobába, semmi perc alatt átveszem a kinti nadrágot, pulcsit, cipőt húzok és már kint is vagyok. (Persze nem egyszer előfordul, hogy nagy igyekezetemben marad rajtam a benti ruha, csak kabátot, sapkát veszek és rohanok is ki. Az általában jeges szélben hamar észreveszem, hogy nem öltöztem át...)

Ma nem voltam kint...

Még 4 nap.

Bölcs

Tegyél meg ma egy apróságot magadért. (Aztán holnap tedd meg újra.)