A tegnapi gondolathoz tartozik még, AHOGY megkapom a szabadidőt. Sosem tudom, mikor, előre sosem tudom, mennyi időre mehetek ki. Egyszer csak a nap folyamán betoppan valaki (általában A. valamelyik gyereke):
- Sziasztok! Timi, mehetsz sétálni.
- Mennyi időre?
- Háromnegyed óra.
Ilyenkor beviharzok a szobába, semmi perc alatt átveszem a kinti nadrágot, pulcsit, cipőt húzok és már kint is vagyok. (Persze nem egyszer előfordul, hogy nagy igyekezetemben marad rajtam a benti ruha, csak kabátot, sapkát veszek és rohanok is ki. Az általában jeges szélben hamar észreveszem, hogy nem öltöztem át...)
Ma nem voltam kint...
Még 4 nap.
Ma nem voltam kint...
Még 4 nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése