"42, 43... Vajon milyen leszek 44 évesen? Az, hogy melyik fotón milyen vagyok, teljesen szubjetív, amiről írni akarok, az a motiváció kérdése. Sokan kéritek azt, hogy a motivációban segítsek, nehezen határoztok meg célokat magatoknak. Magam sem tudom, hogy a motiváltság tanulható-e, vagy inkább az alaptermészet része, én valahogy mindig találok új célt, amiért dolgozhatok. Az új célok a legritkábban a külsőmmel kapcsolatosak, a megjelenésem azzal függ össze szorosan, hogy mennyit dolgozom az adott célért. Most az úszás izgat és mivel a lábam jobb, visszajött a futás, nyilván ezek miatt szálkásodtam le, no meg azért, mert az étrendemet továbbra is fegyelmezetten tartom. Utóbbi mindennek az alapja, erről már sokszor írtam.
Nos, hogy mivel motiválom magam?
1. Kerülöm a rutint, szeretek új dolgokat tanulni, bővítem a gyakorlatok repertoárját.
2. Nyitott vagyok, új sportágakba is szívesen belekezdek.
3. Imádok sportolni, nekem ez nem teher.
4. Attól, hogy új dolgokat tanulok, új információkat tudok meg magamról, ami hasznos az edzősködésben is.
5. Tudom, hogy a sport csak ad (erő, kitartás, állóképesség, ügyesség, egészség, jobb megjelenés), el sosem vesz.
6. A sport által rengeteg új barátságra tettem szert.
7. Példát mutathatok nektek és Lulunak.
8. Arra szerződtem magammal, hogy a legtöbbet hozom ki az életemből, magamat nem csaphatom be.
9. Nem esek abba a hibába, hogy mással versenyzek: ő gyorsabb, mint én, neki szebb izomzata van, amaz meg jobban úszik, egy ellenfelem van, a tegnapi önmagam.
10. Alapvetően ez nem harc és küzdelem, hanem játék: kaptam egy testet, amely nem tunyaságra, hanem mozgásra lett kitalálva, izegni-mozogni akar és nem a számitógép vagy a tévé előtt görnyedni - és a test okos, ezt meg is hálálja. Ezért megkapja, ami jár neki, és ez így is marad, amíg mozog kezem-lábam "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése